|
Karácsony napjai
A karácsony szláv eredetű szó, legősibb alakjában "lépő",
"átlépő", "fordulónap", "napfordulat"
lehetett a jelentése.
December 24-e, Ádám-Éva napja a karácsonyi ünnepkör legjelesebb
napja karácsony "vigiliája", az adventi időszak
utolsó napja. Számos szokás, hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz:
tilos volt kölcsönadni és kérni, mert az elvitte a gazda hasznát.
Mindenki a ház körül dolgozott, tilos volt erdőn, mezőn tevékenykedni.
Nem volt tanácsos varrni, fonni, foltozni, mosogatni. E napon a
kiterített mosott ruha is bajt, betegséget hozhatott a családra.Az
eladó lányok ha az esti harangszókor a kútba tekintettek, megláthatták
vőlegényüket. A legényeknek nem volt szabad zsírosat enni, nehogy
csúnya menyasszonyt kapjanak.
E napon állítunk karácsonyfát, melynek előzménye egyrészt
a termékenységet, életet jelentő életfa, termőág. Másrészt középkori
egyházi eredetű szokás, miszerint Ádám-Éva napján előadták a teremtés
törtenetét. A paradicsomi életfát örökzölddel, fenyőfával helyettesítették.
A karácsonyi ajándékozás a karácsonyfa-állításánál is újabb szokás.
Ajándékot régen a kántálók, betlehemezők kaptak, ételfélet, esetleg
egy kevés pénzt. Sok helyen a karácsonyfa és a rajta lévő nyalánkságok
jelentették az ajándékot.
December 25. - karácsony napja, a téli napforduló ősi ünnepe,
a kereszténységben Jézus Krisztus földi születésének emléknapja,
az életet adó fény megszületésének napja. A hagyományos magyar paraszti
életben a család ünnepe. Ez a nap munkatilalommal járt, csak a legszükségesebb
munkákat végezték el.
Ez a nap a betlehemezés ideje. Ekkor mutatta meg eredményét
advent, Márton, Katalin, András, Borbála, Miklós, Luca napja
andrásoló vagy más jósló cselekménye. Az éjféli "misevégző"
harangozással fejeződött be a napfordulás, a születés szent időszaka.
December 26. - karácsony másodnapja István napján zabot és
sót szenteltetett a régi falu népe, regősök járták a házakat.
Istentisztelet után "istvánoltak": zeneszóval, rigmusokkal
köszöntötték fel az Istvánokat.
|
