|
A magyarság 900 után vette birtokába a Dunántúl területét. A krónikák
szerint a Balaton környéket Bulcsú-törzse szállta meg. A honfoglalók
szláv, avar és frank népelemeket találtak itt. A források alapján
megállapítható, hogy már ők is foglalkoztak földműveléssel és szőlőtermesztéssel.
De már ezt megelőzően a késő római időkben is igen fejlett volt
ezen a területen a gyümölcstermesztés. A fenékpusztai leletek tanúsága
szerint szőlőt, diót, mandulát, cseresznyét, szilvát, almát és barackot
is termesztettek a vidékünkön élt rómaiak. Apáról fiúra örökített
agrotechnikájuk ötvöződött aztán a honfoglaló magyarok mezőgazdasági
ismereteivel. A honfoglalás után a X. század mély válságából (kalandozások)
az államalapítás folyamata vezette ki a magyarságot. Államalapító
nagy királyunk, István hozta létre a közigazgatás szervezetét, a
megyerendszert. A XIII. században a királyi birtokok eladományozása
egyre nagyobb méreteket ölt. Kialakulnak az egyházi és a világi
nagybirtokok. Kiépülnek a nagybirtok - központok, a várak, sorra
alapítják a monostorokat. A kisebb földbirtokosok udvarházai mellett
szilárd anyagból - vidékünkön elsősorban téglából - felépítik a
falusi templomokat. Rezi várát legkorábban 1333-ban említik az oklevelek,
mint királyi várat. De a község sokkal korábban települt, mint a
vár, mert Rezi faluról már 1236-ból vannak adataink. A várral együtt
- mint annak tartozéka - került 1437-ben a Gersei Pethők kezére.
Ezek mellett később más birtokosok is feltűnnek. A XVIII. Század
közepén Festetics Kristóf szerzi meg adásvétel útján, ez időtől
kezdve 1945-ig ez a család Rezi földesura.
A régmúltból érdekes feljegyzések maradtak ránk az oklevelekben
a borral kapcsolatosan:
ˇ 1467-ben Döbrentei Tamás nyitrai püspök emelt vádat Gersei Pethő
Miklós ellen, mivel az ő istvandi birtokát jogtalanul elfoglalta,
onnét több hordó bort vitetett Rezi várába.
ˇ 1473-ban viszont a Pethő család emelt panaszt az ellenük elkövetett
hatalmaskodásért. Unyani Kun Andrást, Hermáni Kis Antal és társaik
voltak a hatalmaskodók, akik Tátika - hidegkúton nőket bántalmaztak,
Szántóról pedig borokat akartak elvinni. Mikor erről az esetről
Kohári rezi alvárnagy értesült, lóhalálában Szántóra sietett. A
nép is az ő oldalára állt. Harc támadt, aminek során magát Kun Andrást
is megölték.
Rezi nem számított végvárnak kis létszámú őrsége miatt. Adataink
szerint várnagyai uraik parancsára innen hatalmaskodtak a környék
népével. 1556-ban pl. egy vállusi jobbágytól 6 aranyat és 1 sertést
vittek el, továbbá egy hordó bort.
A község határa 1628-ban 2 nyomás. Feljegyzések szerint megtermi
a gabonát és a szőlőt, vagyis az őstermelés képezi a lakosság megélhetési
forrásait. Rezin 1686-ban az urasági szőlő 100 kapás. 1696-ban a
falunak 190kh a vetése - 331 pozsonyi mérőt vetettek el - és 15
kh-ra terjedő 155 kapás a szőlője. 1697-ben a földesúr Gersei Pethő
család birtokában 20 kapás szőlőt írtak össze. 1700-ban Rezi lakossága
350 hold szántót, 20 hold szőlőt művel. 1720-ban nagy a stagnálás
a háborús idők hatására. A hegybeliek csupán 37,5 hold szántót és
76 kapás szőlőt művelnek, az egyetlen vidéki tulajdonos 8 kapást.
1770-ben már fejlődést mutatnak az adatok: a jobbágyok birtokában
450 kapás szőlőt írnak össze 572 akó terméssel, ugyanakkor gabonafélékből
1132 pozsonyi mérő rozs, 400 búza, 2000 takarmánygabona és 484 pozsonyi
mérő kukorica terem. A következő években és a XIX. Század első felében
tovább emelkedik a jobbágyok kezén lévő szántó és szőlőterület.
A szántó irtással szaporodik, a szőlő új ültetésekkel. 1800-ban
pl. 56 a hegy szőlősgazdáinak a száma, akiknek 2/3-a rezi lakos,
1/3-a Vindornyafok, Szántó, Nemesbük, Karmacs, Sümeg, Köveskút,
Egregy és Szentandrás helységekből való. 1789-ben a parasztok által
művelt szőlő 139 hold.
A XVIII. Században a telkes jobbágyság az urbárium szerint adózott.
Igyekezett azonban külön szerződésekkel biztosítani a szőlőtermelés
és a sertéstenyésztés hasznát. 1725-ben már saját pecsétet használó
Rezi hegyközség 1800-ban szerződést köt az urasággal, amelyben árendába
veszi annak szőlőhegyét. Az árendát átalányban szabják meg. Az elmúlt
6 évre szolgáltatott kilenced és egyéb hegybeli adózások fejében
beszolgáltatott összeg hatod része az évi bér, 343 forint 24 krajcár,
amiben minden benne van. Ez a megoldás előnyös mind a két fél részére.
A község társadalma jobbágyokból áll, akinek még 1768-ban is csak
egy része szabadmenetelű, a másik része örökös jobbágy. 1770-ben
110 családot írnak össze. Az 1805-ös összeírás 151 háznépet 788
telekkel tart nyilván: 1 polgár kézműves, 9 nemesek szolgája, 61
paraszt, 94 lakó kertész. Feltűnően nagy a zsellérek száma, akiknek
túlnyomó része a szőlőből él. Ezzel magyarázható, hogy a szőlőhegyet
leginkább helybéliek használják. A jobbágyok mellett kevés nemes
él a faluban, pl: 1700-ban 1 család, amely jobbágy módra adózik,
1725-ben kettő. 1828-ban 8 család.
Reziről megmaradt a II. József - korabeli földmérés és az 1856 -
59 között történt tagosítás iratanyaga. Malmai a Vindornya vizén
állottak. 1599-ben 6 malom volt, 1785-ben még áll a plébánia malma,
valamint a Cserép, és Pap malom. Ezek valamint a Gyöngyösi kocsma
a község külterületei lakott helyei 18 lélekkel.
A Gyöngyösi csárdában egyébként szívesen fogyasztották a jó rezi
nedűt a környék betyárjai is, akik közül kettőt a csárda fölötti
Köves dűlőben lévő Lampenter pincénél lőttek agyon a pandúrok. A
két betyár Vak Illés és Kőkés Pista voltak, akiket lehúztak a csárdához,
ahol eltemették őket 1862-ben.
A szőlőhegyen 1785-ben már kápolna állott a leírások szerint. A
mai Donát -kápolna 1868-ban épült. A kápolnához vezető hegyi út
mentén a századforduló idején több kőkeresztet is állítottak. Örvendetes,
hogy ezeket az emlékeket az elmúlt években felújították, sőt számuk
napjainkban még gyarapodott is. 1994-ben az önkormányzat a hegy
védőszentjének tiszteletére egy szép Orbán szobrot állíttatott a
falu végére.
1997. május 17-én pedig a Fehér-szőlők és Felsőköves elágazóban
egy Mária emlékkápolna lett felszentelve. Az emlékkápolnát Dencs
Győző állíttatta saját költségén.
Rezi sorsát, fejlődését a Festetics birtok határozta meg. A birtok
a jobbágyfelszabadítás után 4931 kh, nagyobb mint 1857-ben, a község
egész határának fele.
A falu gazdaságainak a száma a század végére 280-ról 500-ra növekedett.
A Nagyatádi földreform keretében 50 kh szántót és 20 kh rétet osztottak
szét - főleg az I. világháborúban részt vett katonák között.
Ha a község szőlőterületének változását nézzük a múltban, akkor
a következő képpen alakulnak az adatok:
1789-ben 139kh
1857-ben 193kh
1895-ben 188kh
1935-ben 135kh
1936-ban 146kh
Közben volt a nagy filoxéra vész is. Ennek a betegségnek eredeti
hazája É-Amerika volt. A múlt század 60-as éveiben hurcolták be
Franciaországba, onnan került a 70-es években Magyarországra. Itt
a szőlőültetvények 2/3-át kipusztította másfél évtized alatt. Ezért
csökkent a Rezi szőlőterület is ebben az időszakban. Ma már a község
egyes dűlőiben egyáltalán nincs szőlő, pedig valamikor itt is sok
volt. Ilyenek: Hegyesi dűlő, Lázalja, Felsőmező, Kicsiháza. Igaz,
hogy ekkor még sok volt a direkt-termő: a noha és a delovári fajta.
A szőlő őrzését a hegypásztorok végezték. Vezetőjük a hegybíró
és a kis-hegybíró volt. Őket Szent György napján választották, mindig
1 év időtartamra. A 4 hegypásztort pedig a hegybírók bízták meg,
akik bérüket szüret idején mustban szedték össze a szőlősgazdáktól,
ki mennyit adott. Általában fejenként 500 liter mustot gyűjtöttek
össze. Ennek akkori értékét mutatja, hogy ebből 1958-ban - az egyik
pásztor elmondása szerint - egy már választó csikót vásárolt. A
leköszönő hegybírók mindig egy kisebb mulatsággal, ún. hőségbállal
(helységbál) búcsúztak el. Az utolsó hegybírók és hegypásztorok
1958-ban lettek megválasztva.
Öreg hegybíró: Andor Lajos
Kis-hegybíró: Szi József
Hegypásztorok: Andor Ferenc, Csom Lajos, Gelencsér Ambrus, Szabó
Péter.
A hegypásztorok feladata volt a szőlőhegy őrzése. Kétnaponta teljesítettek
szolgálatot párban, de a szőlőhegy más-más dűlőjében. A TSZ megalakulása
után (1959) már a szövetkezet alkalmaz mezőőröket.
1945 után fokozatosan rendeletekkel megszüntették a borkiméréseket,
borozókat, kocsmákat. Borbeszolgáltatás lépett életbe. A beszolgáltatáson
felüli eladásra szánt bor értékesítése lehetetlenné vált. Ezért
néhány gazda az ÁFÉSZ-nél érdeklődött a bor értékesítésének lehetőségéről.
Ők 1954. december 7-én gyűlést hívtak össze. Ezen Süte Lajos a Zalaszántó
és Vidéke Körzeti Földműves-szövetkezet elnöke a gazdákkal ismertette
a társulás célkitűzéseit. A jelenlévők egyhangúlag kimondták a szakcsoport
megalakulását. Borkimérés nyitásának helyéül Ajkát javasolták. Megválasztották
az intéző bizottságot: Vass József, Lancz Szilveszter, Cserép Ferenc
személyében. Elnöknek Cserép Ferencet választották. Ekkor 37 szőlősgazda
belépésével alakult meg az első szőlészeti szakcsoport Reziben.
Az alapító gazdák szőlőterülete 21kh 100 négyszögöl volt. Ekkor
ezek a gazdák holdanként átlagosan 30 hl bort termeltek. A csoport
tagjai az 1954. évi borbeadási kötelezettségüknek is eleget tettek.
A szakcsoport még az évben december 15-én Várpalotán üzlethelyiséget
bérelt, és megnyitotta első borkimérését. A kimérő vezetésével Süte
Kálmánt bízták meg. Italmérést nyitottak még 1955. május 24-én Budapesten,
a VII. kerületi Garai téren.
1955. szeptember 20-án ugyancsak Budapesten a Práter utcában. 1956.
ápr. 30-án Csékúton, 1956. okt. 10-én Ajkacsingerben, 1958. február
8-án pedig Hévízen. A korabeli ár és bérviszonyokra mutat rá az
1995. dec. 31-i SZÖVÖSZ levél. A 16/1955. sz. PM rendelet szerint
az eladott bor után 4,20 illetve 5 Ft a forgalmi adó. A borkimérők
jutaléka 20 ezer forintos forgalomig, 4,5%, ezen felül 2%, egyéb
munkák elvégzéséért 0,5%.
1955. szept. 22-én Cserép Ferenc lemondott a szakcsoport elnökségéről
és helyette Vass József intézőbizottsági tagot választották meg.
1958 tavaszán a szakcsoport a közös alapban összegyűlt pénzből
elkezdte építeni az ÁFÉSZ bolt melletti községi területen, de részben
az ÁFÉSZ udvara alá is benyúlva közös pincét. Ezen 85 tag személyenként
3 nap társadalmi munkát végzett, de bérmunkások is voltak alkalmazva.
A földbe épített pincerész el is készült teljesen, csak föléje épült
feldolgozó helyiség nem lett kívül és belül bepucolva. Ekkor kezdődött
el a TSZ-szervezés, 1959. dec. 1-én.
A szakcsoport összes ingó és ingatlan vagyona a TSZ tulajdonába
került át a megalakulása után. A szakcsoportnak a megszűnéskor már
154 tagja volt és a tagok borainak értékesítése is teljesen meg
volt oldva. Rendelkeztek 35db új, hitelesített hordóval (9759 l
űrtartalommal), a borkimérők berendezéseivel, vetőgépekkel, szénkénegezőkkel,
kénporozó-géppel, stb. Ezek értéke kb. 60 ezer forint volt.
A termelőszövetkezet megalakulása után a tagoknak csak 600 négyszögöl
területe lehetett szőlőből. Az ezen felüli területeket a TSZ közösen
művelte, vagy a volt tulajdonosok felesben használhatták. Ezek után
tehát a község bortermelésének nagy része a TSZ közös pincéjébe
került. A borkimérők közül csak a hévízi maradt meg a TSZ keretei
között. A háztájiban termelt borok értékesítését a szőlészeti brigádvezető,
Vass József bonyolította le, általában a Borforgalmú Vállalathoz.
A TSZ először önállóan működött, első elnöke Bakos Lajos volt,
majd Rajkai Imre és Brenda Sándor követték őt. 1974. január 1-én
azonban összevonták a cserszegtomaji és várvölgyi TSZ-ekkel. A nagy
TSZ elnöke Ferenczi József, majd Király József lett. A szőlészeti
és pincemunkákat itt Reziben Gelencsér Lajos irányította. Ekkor
1967-ben került sor a Tikeri-tónál és a világosvári dűlőben új szőlő
telepítésére. Ezek Leányka és Tramini fajták voltak. 12 hektár területen.
20 évi művelés után ezek a szőlők kivágásra kerültek, mert további
művelésük gazdaságtalan volt. Új telepítések már csak Cserszegtomajon
a központi iroda környékén történtek. Itt került felépítésre egy
szőlőfeldolgozó és palackozó is. Ekkor már természetesen csak kordonos,
félmagas és magasművelésű szőlők lettek telepítve a nagyüzemben
de a háztáji gazdaságokban is. A pincék berendezései is korszerűsödtek.
A TSZ-en kívül álló gazdák borának értékesítése teljesen megoldatlan
volt. Ezért vált szükségessé egy új szőlészeti szakcsoport megalakítása.
Ez történt meg 1970 októberében. Ekkor kerül be Rezi a Balatoni
Borvidékbe. 19 tag alakította meg az új csoportot. Torma Endre tanácselnök
lett a szakcsoport első elnöke. 1971-ben bekövetkezett halála után
Hóbor Aladár lett. Tőle 1973-ban vette át a csoport vezetését Czinderi
Tibor. Ő közel 20 évig, 1992-ig töltötte be az elnöki tisztséget.
Közben a taglétszám felszaporodik 72 főre, illetőleg egy tagrevízió
után 56 fő maradt. Közben a csoport gazdaságilag is megerősödött.
1976 tavaszán egy traktort vásároltak pótkocsival, ekével. Később
talajmaró és tárcsa is lett véve.
1976. karácsonyán megnyílott Keszthelyen a pinceborozó. Ez 1981-ig
működött. Két évig a Helikon strandon is volt kimérő. 1986 tavaszán
nyitottak Egregyen egy újabb borozót, de ez csak 3 hónapig működött.
Még abban az évben nyáron a hévízi Móricz Zsigmond utcában új bútorokkal,
berendezéssel egy másik borkimérő lett nyitva. Ez 1990 augusztusáig
üzemelt. A szakcsoport átlagosan évente kb. 700 hl bort értékesített
a borozókban, illetőleg a pincegazdaságnál. Még 1976-ban hordókat
vásároltak 60 hl úrtartalommal a borforgalmi Vállalattól Keszthelyről.
1977-ben Maár Vilmos kádármester a csoport alkalmazásában ugyancsak
60 hl ászokhordót készített (20db). 1976 nyarán a szakcsoport vásárolt
egy pincét a kövesi dűlőben, hogy a tagoktól felvásárolt bort legyen
hol tárolni.
1992-ben a Rezivárvölgye TSZ csődbe ment (öncsőd). A központban
lévő szőlők és a feldolgozó üzem is privatizálásra került.
Ugyanebben az évben a kormányrendelet válaszút elé állítja az
ÁFÉSZ-eken belül működő szakcsoportokat: vagy beolvadnak az ÁFÉSZ-be,
vagy megszűnnek, vagy új szövetkezetet alakítanak. Így alakult meg
1992. július 1-én a Rezi Szőlősgazdák szövetkezete. Elnöke Torma
Béla lett. Az új szövetkezet meg kellett, hogy feleljen a rendszerváltásnak.
Ekkor az egy tagra eső részjegy értéke még 100Ft, de az 1992-es
zárszámadáson már fel lett a tagdíj 1000 Ft-ra emelve. A szakcsoport
eddig szerzett vagyona az ÉFÉSZ tulajdonába tartozott. Most az új
megváltozott körülmények közt rendezni lehetett a tulajdonviszonyokat
is. A Georgikon ÁFÉSZ lemondott a kövesi pincéről. 1993-ban került
sor, - a még első szakcsoport által megépített, ÁFÉSZ nevén lévő,
de a TSZ által használt 350m2 alapterületű pince - tulajdonjogának
bejegyzésére a Szőlőgazdák Szövetkezete nevére. Az épület egyébkén
nagyon elhanyagolt állapotban van. Állagmegóvása sürgető feladat.
Új nyílászárók kerültek beépítésre, de a víz és az elektromos hálózat
felújítása is égetően szükséges.
1994-ben - hogy a szövetkezet meg tudjon felelni az új piaci körülményeknek,
minőségi követelményeknek - korszerű eszközök: kádak, szűrőgép,
tárolóedények, szivattyú kerültek megvásárlásra 200 ezer forint
értékben. Ekkor felvásároltak 50 hl újbort, sajnos ennek értékesítése
a gazdasági nehézségek és az erősödő konkurencia, valamint az új
adózási rendszer miatt másfél évre elhúzódott. 1997. május 10-i
taggyűlésen új vezetőség lett választva, elnöke Decsics György lett.
1998. március 17-i közgyűlés az elnök javaslatára elfogadja a "Rezi
szőlő és bor könyve" vezetésének beindítását. A díszes kiállítású
könyv célja, hogy minden esztendő Szent György napján rajzban ábrázolja
uralkodó szőlőfajtáink akkori fejlettségi állapotát, rövid szövegben
pedig bemutassa az év fontosabb időjárási sajátosságait.
Felkérik a könyv bevezetőjének megírására Pálfi Jánost, vezetésére
pedig Németh Jánost, a rajoz elkészítésére pedig Kurdi Orsolyát.
Az elnök felvette a kapcsolatot a Kőszegi Polgármesteri Hivatallal,
és megtekintették ott a "Szőlő jövésének könyve"-t. E
küldöttség tagjai voltak: Vass József, Torma Béla, Dencs Győző,
Lancz Szilveszter és Decsics György. Április 24-én, Szent György
napján került sor ünnepélyes keretek közt az új könyv felszentelésére
a szőlőhegyi Donát kápolnában tartott szentmisén. A misét színes,
hangulatos műsor, majd borverseny követte. A versenyen győztes borok
gazdáit oklevéllel tüntették ki.
A kőszegiek hamarosan meghívták szövetkezetünket egy nemzetközi
borbemutatóra. Erre 3 fajta bor: olasz rizling, rizlingszilváni
és chardonnay lettek küldve. Gazdáik: Gelencsér Ferenc, Lancz Szilveszter,
Cserép Attila és Decsics György voltak. A bemutatón a borok nagy
tetszést arattak.
Augusztus 20-án a kőszegi szakcsoport kirándulást szervezett községünkbe,
ahol megnyerte tetszésüket a Rezi szőlőhegy szépsége és boraink
íze, zamat. Ezt a látogatást viszonozta Kőszegre szeptemberbe szövetkezetünk.
42 tag vett részt a kiránduláson. A Rezi Szőlősgazdák Szövetkezetének
jelenleg 50 tagja van. A csoport feladata, hogy egyben maradjon,
életképes legyen, megoldja a tagok borának értékesítését, és mielőbb
felújítja a tulajdonába került nagyértékű pincét.
Az országgyűlés a hazai szőlőművelés érdekeinek előmozdítása, a
bortermelés színvonalának emelése, termékei piacképességének javítása,
valamint a korszerű származás és minőségvédelem meghonosítása érdekében
megalkotta a hegyközségekről szóló törvényt.
A hegyközség az azonos település termelői és felvásárlói által létrehozott
köztestület. A törvény területi hatálya azokra a településekre terjed
ki, amelyek valamelyik borvidékbe tartoznak. A törvény hatály alá
tartozó településen szőlészeti és borászati árutermelő tevékenység
csak hegyközség tagjaként folytatható.
A Rezi Hegyközség 1995. szeptember 26-án alakult meg.
Taglétszáma: 97 termelő
217 házi kerti szőlőbirtokos
3 felvásárló
összesen: 313 fő
A hegyközség 250 hektár területen helyezkedik el, ebből szőlő kb:
100-110 hektár, a többi terület gyümölcsös, illetve szántó és rét.
A hegyközség elnöke: Czimondor István
Alelnök: Gelencsér Ferenc
Hegybíró: Cserép Gábor
Örvendetes, hogy az utóbbi években fellendülőben van községünkben
is az idegenforgalom. Sok német vendég üdül nálunk családi házaknál.
Innen járnak fürödni a Balatonra és Hévízre, kirándulni pedig a
festői szépségű Rezi várra és szőlőhegyre, hogy magukkal vigyék
boraink jó hírét. Ez a célja a Fehérszőlők Fogadó udvarias kiszolgálásának,
valamint a Gyöngyösi Csárda színes folklór műsorainak és lovasbemutatóinak
is.
A helyi önkormányzat minden esztendőben megrendezi a hagyományos
vártúrát. Itt egész napos változatos program, a bográcsban való
főzés és a zamatos rezi rizling teszi emlékezetesség a kirándulást
a külföldi és hazai résztvevőknek egyaránt.
Befejezésül idézzünk Juhász Ferenc Rezi bordalából egy-két gondolatot.
A költő versében megörökíti egy kirándulásának emlékét, várromunk
és szőlőhegyünk lenyűgöző szépségét. A bordal a jókedv örömeit hirdeti
az élet mulandóságával szemben.
"Mulandóság? Fene bánja!
Csak úgy szép az élet, hát ma
éljed napjaid.
Ne sírj ifjúság múlásán,
Zúgó idő szárnyalásán,
Borod mellett hallgasd: szárnya csattog és süvít."
|
