2020-08-11

rezi.hu

Rizlingország várja Önt!

A rezi muff története

Amit most el akarok mesélni, a Rezi hegy zalai részén történt az 1940-es évek közepe táján. Persze ez mind hiteles, hiszen nékem is falunk, Rezi község szavahihető öregjei mesélték el.

Történetünk évében nagy tél volt. Az emberek szánkóval vagy csak gyalogosan közlekedtek. Az ő közlekedési útvonaluk a Hegyi út volt, ahol a nagy hó az út forgalmával letaposva összetömődött.

Egy nevezetes napon  két hegypásztor, akiknek a nevét az utókor számára a későbbi pletyka elkerülése végett, no meg a kegyeletsértés okán is elhallgatok, szóval a két cimbora éppen haza felé indult, amikor a Hold kibújt a felhők közül és végig simogatta a Rezi hegyet, a rezi hegyi utat és annak környékét, ahol nem sokára valami nevezetes dolog történik.

Két cimboránk bezárta a hegyi pince ajtót, majd demizsonból kivette a gyékénydugót és miután testük felesleges folyadékától is megszabadult,  nagy nóta kedvvel haza felé indult. Az utat kis szakaszokba tették meg. Időközben meg- meg álltak, ürítettek, újabb és újabb nótába kezdtek, majd végül megálltak, mert rendkívüli esettel álltak szembe.

Szólt az egyik: – Te is látod, amit én?
Látom hát! – Közben nagyot húzott a demizsonból.

Azután felváltva, hol ittak, hol tanakodtak.

-Mi az Isten csudája ez? Élő, nem élő?
-Megpiszkálták.

Hunyorgattak, dörzsölték a szemüket, végül is előttük mozognilátszott a valami, mire a bátrabb lehajolt hozzá és lépteit aprózva, hogy orra ne bukjon, közelebb ment, majd megszólalt, sőt felkiáltott:

-Ez állat! Élő állat.

Majd az örömtől és félelemtől megittasulva, jó fogást keresve a csőszerszámon odavágott a betolakodónak. Azután még egyszer a botjával. Aztán még egyszer, sőt, amikor az fölugrani látszott,  no meg a társa is biztatta:

-Üssed pajtás, Te is katonaviselt ember vagy!

Ütötték is már mind a ketten, míg föléje hajolva már egy mozzanatot sem halottak. Aztán megpihentek, ittak egyet és jobbra – balra dülöngélve, nagy nótázással elindultak hazafelé.

Persze továbbra is meg-megálltak, ittak egyet-egyet és kiértékelték az eddigieket.

A történteknek új és hősi tartalmat adtak, amiből kiderült, hogy tulajdonképpen ők bátor magyar szívvel egy addig ismeretlen szörnyűséget ütöttek agyon. Haza érve az volt az első, hogy ezt elújságolták az otthoniaknak.

Az otthoniak új formációval alakították a történteket. Végül mindannyian megnyugodva, az események győztes befejezése után lefeküdtek.

Másnap a faluba a kisbíró kidobolta, hogy a becsületes megtalálónak díjat adnak, ha visszaszolgáltatja a jegyzőasszony muffját, aki azt tegnap délután a hegyi séta alkalmával elvesztette. Ennek híre ment a faluba, a környéken, a szomszéd faluba és egymást cukkolva újságolták, hogy a reziek agyonverték a muffot.