2020-08-11

rezi.hu

Rizlingország várja Önt!

A Rezi nagyharang története

( avagy a kedves vendéglátás és rezi bor ereje)
Somogy Ákos tanár személyes elbeszélése alapján, aki az eseményt gyermekfejjel élte át.)

1940 körül volt az az idő, amikor a környező falvakból összeszedték azokat a harangokat, amelyeknek réz tartalma elegendő volt ahhoz, hogy háborús célra felhasználják.

1944 kora délutánján, a faluban megjelent egy kétlovas hosszú kocsi, rajta egy haranggal. A kocsit két nehéz ló húzta, és egy egyenruhás meg egy civil ember hajtotta a lovakat. A kertek alatt jöttek, és a templom elé kanyarodtak, aztán a feljáró lépcső előtt megálltak. A kocsis kifogta a lovakat, abrakot rakott eléjük, és amíg a lovak ettek, addig a civilnek tűnő atyafi felment a templom tornyába.

10-11 éves lehettem akkor. Megszólítottam az ismeretlen urat, hogy vigyázzon, mert a toronyba vezető létra fogai töröttek, hiányosak. Meghallotta ezt édesapám is, aki akkor a község kántortanítója volt. A templom tövében laktunk.

Közölték velünk hogy a háború miatt elviszik az egyik harangot, ha annak minősége megfelelő számukra. Édesapám hamarjában átüzent Takács Antal plébános úrnak,. A plébános úr jött is mindjárt, és hármasban beszélgetés kezdődött az idegen úrral.

A kántori házból zongoraszó szüremlett ki. Az úr megkérdezte, ki zongorázik ott benn. Édesapám mondta hogy a 13 éves lányunk játszik.. Az idegen úr zenekedvelő ember lehetett, mert egyre csak hallgatta, közelebb húzódva a bejárati ajtóhoz. Édesanyám is kijött, folytatódott a beszélgetés, majd megvendégelte a társaságot. Az idegen a harangot szakértő szemmel megvizsgálva megállapította, hogy az háborús célra megfelel.. Eközben a nővérem szebbnél szebb zeneműveket játszott. A hangulat olyannyira jó volt, hogy a vendég azt is elárulta magáról, hogy vegyészmérnök. Sokáig ment diskurzus, egyre jobb lett a hangulat a jó rezi bortól és a szép zongorajátéktól.

S jött a váratlan fordulat. Az úr ismét megvizsgálta, és megállapította, hogy a templom harangjának anyaga nem felel meg háborús célra, ezért nem viszik magukkal.

A plébános úr örömében üzent a kocsisának, Lancz János bácsinak, hogy fogjon be és hozzon egy akó vörösbort a hegyéről, amit az idegen úrnak ajándékoztak. A jó hangulatú beszélgetésnek késő este vetettek véget. Erre jól emlékszem, mert a kocsi viharlámpával világítva ment el a faluból.

Így menekült meg szerencsésen a Rezi nagyharang, s maradt a település tulajdonában.

Kelt: 2014. telén

A történetet hiteles!