2020-07-16

rezi.hu

Rizlingország várja Önt!

Amiről a falak mesélnek

KÉSZÍTETTE: LANCZ ILDIKÓ 2000.
KESZTHELY VÁROS
VENDÉGLÁTÓ, IDEGENFORGALMI, KERESKEDELMI
SZAKKÉPZŐ ISKOLÁJA ÉS KOLLÉGIUMA
IDEGENFORGALMI TECHNIKUSI DOLGOZAT

1. Rizlingország várja Önt!

1.1. A Rezi nevű kisközségnek 1085 lakója van. Keszthelytől és Hévíztől egyaránt 8 km távolságra fekszik. A település az erdővel borított Keszthelyi-hegység, valamint a szőlővel telepített dombok völgyében a Meleg-hegy, Púpos-hegy, Kümell és Almástető által körülölelt völgyben terül el. Ez a vidék már a kőkorszaktól lakott hely. Tártak fel kelta és római kori maradványokat is.

1.2. A nagy kiterjedésű erdő kiváló vadászterület. Ugyanakkor kellemes kikapcsolódást nyújt a pihenésre vágyóknak, a természetkedvelőknek. Hosszabb erdei túrával (a falutól 6 km) érhető el a XIII. században épült vár maradványa. Itt van a körzet legmagasabb pontja.

A szőlőművelésnek évszázados hagyományai vannak. Az itt termett bor minőségét meghatározza, hogy e terület a Balaton-felvidékhez tartozik. A táj jellegzetessége a rizling szőlő.

A falun átmenő forgalom nincs. Ez a hátrány azonban előnyös. Azoknak, akik nyugalomra vágynak, vagy csupán szeretnek nyitott ablak mellett aludni.

Ideális terep gyalog, vagy lovas túrákhoz. Az egész napos zajos Balaton part után jól esik az éjszakai csend, a friss, tiszta erdei levegő a borozgatás, a hűvös hegyi pincékben.

1.3. Különleges program a szeptember közepétől október végéig tartó szüret. Hasonló a novembertől februárig tartó disznótor szezonja. Az utóbbi években a falut megmozgató két nagy ünnep alakult ki. Hagyományossá vált a május első hétvégéjén megrendezett “vártúra”, és októberben a szüreti mulatság.

2. Rezi történelmi múltja

A Rezi név a magyar nyelvjárás “rez” szavának “i” képzős származéka, melynek jelentése erdőbeli tisztás, hegygerincnek emelkedett része, magas fennsík.

Ezen a tájon mindig éltek emberek. A kőkorszaktól a mai napig. Tártak fel kelta sírokat ugyan úgy, mint római kori villamaradványt.

A vár legkorábban 1333-ban fordul elő, mint királyi vár. Később a Lackffyak nyerték el adományban, majd a Gersei Pethő család birtokolja. 1729 és 1945 között a Festeticsek birtoka volt. A vár nem számított végvárnak, de fontos védelmi szerepet töltött be. Fekvése miatt a török nem tudta elfoglalni, így menedéket talált itt a környező falvak népe.

A helység sokkal korábban települt, mint a vár, mert Rezi faluról – amelyben a zalai királyi vár népei laktak – már 1236-ból vannak adatok. A Pethő család Rezi központtal uradalmat létesített, amely öt községből állt. A falu első önálló említése 1613-ból származik.

Népesedésére a török hódoltság nyomta rá bélyegét. A török először 1555-ben, majd 1572-ben teljesen elpusztította a falut, 1573-ban pedig kétszer is lerombolta. Mindezek ellenére népe újra felépíti házait, és adót fizet, mind a töröknek, mind pedig a földesúrnak. 1586-ban elrendelik a vár lebontását, mert nem akarták, hogy török kézre kerüljön. Ezzel a környék lakóit is megvédték a várba települt fosztogatóktól.

A török kivonulása után a falu még mindig mélyponton van, hiszen 1711-ben pestis járvány pusztít.

1750-től indul fejlődésnek, és lakosainak száma is jelentős mértékben gyarapodik, mely a békésebb időknek és az úrbéri viszonyok javulásának köszönhető. Az 1805-ös összeírás 788 lelket tart nyilván. Feltűnően nagy a zsellérek száma, akiknek túlnyomó része a szőlőkből él.

Rezi sorsát, fejlődését 1945-ig a Festetics birtok határozza meg. A jobbágyfelszabadítás után a parasztgazdák birtokaikon aprójószágot, sertést tartottak, kenyérgabonát, kukoricát, krumplit és árpát termeltek. A falu felvevőpiaca Keszthely volt, ahová az asszonyok fejükön kosarakban vitték piacra termékeiket. Ekkor már 1400 lakosa volt.

A háborús kár a faluban nem volt számottevő. A falut ért bombatámadásnak két ember esett áldozatul.

A felszabadulás után a faluban 110 új ház épült, rohamos fejlődésnek indult. Kiépült víz-, villany- és úthálózata.

Az 1960-as években a községet egy különleges foglalkozási ág tette érdekessé. A helyi homokkőre alapozva jelentős kőipar alakult ki, amely a falubeli kőfaragó iparosoknak egy évszázadon át biztosított megélhetést, és tette nevezetessé a települést a környéken és az ország más részein. A burkolásra használt lapos követ, ma is “rezi kő”-ként ismerik. A kővel való foglalkozásnak komoly hagyományai voltak, több család rendelkezett bányarésszel, ahol a mezőgazdasági munkák szezonja után termeltek ki követ.

A kőipar az 1980-as évek elejére lehanyatlott: a század első felében dolgozó iparosok meghaltak és a háziipari szinten űzött köszörűkő és építőkő faragással is csak kevesen foglalkoztak. Így a kőbányászat 1988-ban megszűnt.

Az utóbbi évtizedek csendje után elkezdődött ismét egy fejlődési szakasz, mely következtében Rezi jelentős rangot vívhat ki magának. Vendéglátóhelyek, boltok és üdülőházak egész sora épült, valamint középületeit és látnivalóit is felújították, mindezek az idegenforgalom fejlődésében jelentős szerepet játszanak

 

3. Rezi vára

3.1. Rezi vára a Meleg-hegy 418 m magas dolomitgerincén áll. Helyén a vaskorban egy erődített telep volt. Elsőként egy 1236-os dokumentumban említik Rezi községet zalai várföld néven. Majd egy 1255-ös feljegyzésben várjobbágyok földjeként tűnik fel.

A vár valószínűleg a tatárjárás után épült fel, Károly Róbert uralma alatt. A legrégebbi részét alkotó úgynevezett lakótornyot Zlandus veszprémi püspök parancsára alakították ki.

A hegyről látni lehetett Tátika és Sümeg várát, Szent György-hegyet, Gulácsot és Badacsonyt egyaránt, így a kétemeletes torony, mely Tátika alsó váraként szolgált megfigyelési célokra kitűnően alkalmas volt.

Ekkor még nem rendelkezett külön, önálló névvel, tulajdonosai is megegyeztek Tátika váráéval.

3.2. Castrum Rezy, azaz Rezi vára néven először 1387-ben említik. Ekkor adományozta Nagy Lajos király a várat összes tartozékával együtt Lackffy István nádornak. A terület magába foglalta Keszthely mezővárost, valamint a nádor tulajdonába került Zsid (Várvölgy), Tomaj (Cserszegtomaj) és Falud (Gyenesdiás) is.

Ez idő alatt a várat kibővítették, a toronyhoz építettek egy udvart a déli rész lapos fennsíkján, melynek falai kb. 3 m magasak voltak.

Az udvar előtt mély árkot húzattak, a lakótorony ajtaja előtt pedig kifalazott farkasvermet alakítottak ki. A vár így komoly, önálló erőddé vált és méltán viselhette a Castrum Rezy nevet.

A nádor lefejeztetése után 1397-től a vár királyi tulajdonba került, majd Zsigmond Eberhard zágrábi püspöknek ajándékozta, jutalmul a horvátországi felkelés idején tanúsított rendkívüli szolgálataiért. A püspök halála után ismét visszakerült a királyhoz, aki örökös pénzzavarai miatt 1421-ben elzálogosította, így a vár Medvei család birtokába került. Az ő várnagyaik azonban jogtalanságot követtek el a környék lakói, nevezetesen Szántó mezőváros ellen.

Alig értesült erről Zsigmond király, 1423. novemberében máris utasította Gersei Pethő János zala megyei főispánt, hogy szolgáltasson igazságot. Mikor Medvei Rudolf 1433-ban lemondott Rezi vára minden nemű jogáról, a király Gersei Pethő Péternek és Lászlónak adományozta azt. E család tagjai évszázadokon át zavartalanul birtokolták. Az ő uralmuk alatt nagyobbították és erősítették meg a 3 m magas fallal keretezett udvarrészt, amely még a Lackffyak idején épült. Erre azért volt szükség, mert az alacsony fal sok helyen sérült, néhol szinte a földig le lett rombolva. Mindez egy olyan várostromnak tulajdonítható, amelyről sajnos nem maradt írásos feljegyzés. Valószínű azonban, hogy a XV. század végén, amikor Miksa hadai Székesfehérvárt ostromolták, majd a Balaton felvidék jó része is behódolt – Veszprém, Sümeg és Tihany vára is elesett -, Miksa németjei elfoglalták Rezi várát is.

A károk kijavításakor szerencsére nem bontották le a régi falakat, hanem valamivel vékonyabb, új falat raktak a régi falfelületekre. Ekkor már kb. 6 m magas védőfal vette körül a vár udvarát. Az új falat már úgy képezték ki, hogy a fal koronájában 1 m magas védőoromzatokat hagytak a védők számára.

3.3. A gyászos mohácsi csatavesztés 1526-ban megnyitotta az országot a török hadak előtt. 1541-ben Buda elfoglalásával az ország egy része tényleges török fennhatóság alá került.

Ettől az időponttól kezdve állandó török támadások színhelye lett a vidék, így Rezi vára is fontos szerepet kapott az ország és a környékbeli lakosok védelmében.

1555-ben a király elrendelte, hogy a vártulajdonosok kötelesek váraik erődítéséről gondoskodni. Ekkor Rezi várát is újból megerősítették. Az 1554. évi török roham, amely a Balaton felvidéket végig rombolta, bebizonyította, hogy valóban szükség van az éberségre. Az új várépítkezési szakasz idején kb. 3 m-rel magasították meg az udvar falát, így már egy 9 m magas védőfal keletkezett. A fal tetején védőoromzat húzódott körbe, a keleti fal belső részén pedig úgynevezett gyilokjárókat alakítottak ki. Ez a védőfolyosó egy olyan gerenda és deszka ácsolat volt, amelyről a vár védői a magasból is tüzelhettek a támadókra, és megakadályozhatták őket a falak megmászásában is.

Rezi vár végleges képét Gersei Pethő János soproni ispán és királyi kapitány alakította ki.

Az említett várépítési munkálatok is az ő nevéhez fűződnek, amit az 1562. évi családi szerződés is bizonyít. A munkák során nemcsak a várudvar falát magasították meg, hanem több egymás mögötti fallal részekre is tagolták. A várat csak délről lehetett ostromolni. Északról, keletről és nyugatról meredek, nehezen megmászható sziklák védték. A dél felől jövő ostromnak pedig a várárok állta útját. Amennyiben az ostromlóknak mégis sikerült a falakig jutni, és a várba kerülni ott ezek az egymás mögött elhelyezett falak állták útjukat. A már említett szerződésben szerepel egy mondat, melyben a “hat kapu alatt” kifejezés a vár kapujára, valamint ezeknek a falaknak a kapuira vonatkozik. Feltételezések szerint a déli fennsíkon egy úgynevezett huszárvárat is létesítettek, ahol a vár lovassága állomásozott.

3.4. 1571-ben a Gersei Pethő család úgy határozott, hogy az eddigi 12 helyett csupán 5 darabontot tartanak fenn Rezi várában, hiszen komoly harci szerepe nem volt. A család anyagi hanyatlása után pedig fenntartása nagy gondot jelentett, ezért a várat sorsára hagyta. Egy 1592-ben kelt oklevélben már “dirutis castris Rezy”, azaz rombadőlt Rezi várról olvashatunk.

Rezi vára ugyan soha nem volt török kézen, egy török kincstári adókönyvben mégis találkozunk nevével. E szerint évi 50 akcséval adózott. A környék jobbágyai ezzel akarták megvenni életüket és békességüket.

3.5. A XVI. század végétől kezdve Rezi várának nem volt többé katonai szerepe. A várhoz tartozó birtokok pedig 1729-ben a Gersei Pethők rokonára és jogutódjára a Festetics család tulajdonába kerültek át. A várrom 1741-ben került Festetics Kristóf birtokába, aki 1765-ben Rezi és Tátika tartozékaiból hitbizományt hozott létre két fia részére, mely jóváhagyására 1788-ban került sor. A vár 1954-ig a Festeticsek tulajdonában maradt.

3.6. Mivel a vár kétszáz éven át elhanyagoltan állt, állapota folyamatosan romlott. Pár éve a még meglévő két fal egyike szinte teljesen leomlott. Ekkor tették meg az első lépéseket annak érdekében, hogy e történelmi műemlék a jövő nemzedék számára is fennmaradhasson.

E turisztikai látványosságra nemcsak a gyönyörű kilátás csalogatja az idelátogatókat, hanem a túrákra kiválóan alkalmas hegyi ösvények is. Ha az öregtoronyból az alatta lévő meredek , sziklás oldalon leereszkedünk, öt percnyi sétával elérjük a hegy gyomrában megbúvó Sikalikja barlangot , az egykori melegforrások feltörési helyét.

Egy sziklateraszon , igen jól elrejtve látható a barlang, két bejárati nyílásával. Az alsó eltömődött, a felső nyíláson át lehet bejutni.

Az ősember is lakott már benne a leletek szerint.

Dr. Darnay Béla a barlang első alapos átkutatója szerint az Őshévíz első feltörési helye a Meleg-hegyen volt, egykori kürtőjének maradványai láthatók a barlangoknál.

A legenda szerint Pethő Péter várúr idejében apadt el a forrás, aki zsugorisága miatt szegény betegeknek nem engedte meg a fürdőzést a csodás gyógyhatású vízben.

Miután kegyetlenül elutasított egy könyörgőt, szolgája a következő hírrel futott elébe: “Nagyuram! A forrás pezsegve, forrva nagy zúgással hirtelen roppant magasságba felszökkent, aztán visszaesett a mélységbe és eltűnt. A víznek többé semmi nyoma.”

Állítólag ez vezetett a Pethő család anyagi hanyatlásához, akik nem csak az eddigi állandó jövedelemtől estek el, de az uraság aranypénze is mind kővé vált. Ezeket a lapos köveket láthatjuk ma is a vár körül.

4. A Gyöngyösi betyár csárda

4.1. Rezi Almástető nevű hegye alatt az út mellett húzódik meg a nádfödeles, kétszáz éve csárdaként használt Gyöngyösi betyár-csárda épülete, a bakonyi betyárok egykori kedvenc helye. A XVIII. Század elején urasági kocsmának építtette az akkori földesúr. Első említése 1729-ből való. Nevét a közelében csörgedező Gyöngyös patakról kapta, amely a partján álló nyárfákon élősködő fagyöngyről lett elnevezve. A csárdával szemben a patakon korábban négy malom is állt. Ma már csak egyet, az úgynevezett Bika- malmot láthatjuk.

Az 1800-as évek táján a Festetics családé volt a csárda, majd tulajdonosai sűrűn változtak. Hisz akkortájt nem volt könnyű csárdatulajdonosnak lenni. Aki a begyárok mellé állt azt a pandúrok zaklatták, aki pedig a pandúroknak szolgált azt a begyárok fosztották ki.

A csárda kőkerítéssel körülvett zárt udvarán több építmény látható: az eredeti, régi csárda, a volt istálló épületében kialakított étterem, az újból helyreállított kocsiszín és az eredeti állapotában megmaradt gémeskút.

A csárda régi része az akkoriban általános népies stílusban épült. Minden ajtaját és vasrácsos ablakát rezi homokkőből gondosan faragott keret díszíti. Északra néző fala teljesen egybeépített, semmiféle nyílás nincs rajta, így védte a ház lakóit a hideg északi szelektől.

Az épület keleti végén volt a kamra, a padlásfeljáró és a féltető alatt a pincelejárat.

A berendezési tárgyak nagy része a 15 évvel ezelőtti tűzben megrongálódott. A felújítás során azonban visszanyerte eredeti állapotát. Az egykori ivószobát ma is a régihez hasonló gerendás-deszkás mennyezet díszíti. Látható az alul deszkából, felső részén lécekből ácsolt kármentő is, mely a csaposnak és italainak egyaránt védelmet nyújtott a duhajkodó betyárok elől. Mellette található az eredeti, ma már belülről fűthető búbos kemence.

A pitvarra nyílik a volt lakószoba is, melyben ma vendégeket fogadnak. A falakat a betyárok ellen kiadott eredeti körözőlevelek, betyárokat ábrázoló rajzok, és egyéb tárgyak díszítik. Láthatunk még egy korhű, betyárok által használt fegyvert is.

A Gyöngyösi csárda ma is várja vendégeit. A vendégeknek a hagyományos és tájjellegű ételek mellet a környéken termelt jófajta jellegzetes zamatú borokat kínálják. A jó ízeket kellemes cigányzene, lovaglás és kocsikázás teszi még élvezetesebbé. Májustól októberig minden nap műsorral várják a vendégeket. Csikósbemutató, cigánytáncok vagy magyaros folklórprogram biztosítják a jó hangulatot. Lehetőség van lakodalmak és zártkörű rendezvények lebonyolítására is.

4.2. Kik voltak a betyárok?

Tetteik főképp útonállások, rablások voltak. Az uralkodó osztály közönséges bűnözőknek tartotta őket, és ennek megfelelően szigorú rendszabályokat alkalmazott velük szemben. A nép azonban dicsőítő dalokat költött róluk, és még ma is emlegeti nem mindennapi bátorságukat. Olyan korban harcoltak az elnyomók ellen, amikor igazságot tenni is csak erőszakkal lehetett.

A XVIII. Század vége felé mikor az első betyárok megjelentek, ezek az elnyomók a földesurak voltak, akik a piacra termelés kialakulásával egyre jobban kizsákmányolták jobbágyaikat. Mindez a jobbágyság teljes elszegényedéséhez vezetett. Aki nem tudta fizetni az adókat inkább elszökött. Ha nem sikerült emberséges gazdát találnia, a bujdosók közé állt, akik erőszakkal szerezték meg amire épp szükségük volt.

A betyárvilág legendás figurái tehát ezekből a kisemmizett emberekből kerültek ki.

Később hozzájuk csapódtak azok a katonaszökevények, akiket erőszakkal hurcoltak el sokszor 15 évi nehéz szolgálatra. A katonaévek alatt szerzett ismereteiket aztán a hatalom ellen fordították, és valóságos csatákat vívtak az őket üldöző pandúrokkal.

A bosszú fűtötte őket azok ellen, akik tönkretették fiatal életüket, és akik nem engedték meg, hogy törvény szerint becsületes polgárként éljenek. Maga a szó is, mely a szerb- horvát beĉar szóból ered, munkakerülő, csavargó legényt jelent.

A nép minden kegyetlenkedés ellenére melléjük állt. A hatóságok egyre keményebb szigorításai nem csak a betyárokat sújtották, hanem a békés lakosságot is.

A parasztság ezekben az intézkedésekben az urak és az osztrák zsarnokság összefogását látta. Ennek eredménye lett, hogy egyre jobban védték a betyárokat. Rablásaikat is politikai szembeszállásnak tekintették. A hatóságok tehetetlenek voltak velük szemben.

A társadalmi körülmények nem változtak meg, így mindenütt találtak olyanokat, akik bújtatták őket, és kezükre játszottak.

Nem egy földesúr rendszeresen járandóságot (kommenciót) adott a betyároknak, hogy ezzel megvédje javait a jöttment tolvajoktól. Sok betyár eredeti nevét még az akasztófa alatt sem árulta el, nehogy ezzel családját bajba sodorja. A legtöbbjük családi és keresztneve is fedőnév volt.

A szabadságharc leverése után az ország menekülőkkel, bujdosókkal és üldözöttekkel volt tele. A bujdosó honvédek közül is sokan betyárokká lettek. A betyár most egy egész elnyomott nemzet hőse lett, aki szembe mert szállni az idegen katonasággal. Eközben pedig senki sem gondolt arra, hogy egyben rablók és gyilkosok is.

A kiegyezés után az osztrák csendőrség elhagyta az országot, így a társadalom rokonszenve is megcsappant. Rövid idő múlva a betyárok eltűntek, nyomukat őrzik még ma is a betyárdalok és történetek. Így a Gyöngyösi csárda betyárlegendája is, mely Vak Illés és Kőkes Pista történetét meséli el.

4.3. Vak Illés és Kőkes Pista Győr, Sopron és Veszprém megyék területén garázdálkodtak. Bakony erdőiből menekülniük kellett, átjöttek Zalába, ahol hamar hírhedt betyárokká váltak.

1862. december 15-én a rezi szőlőhegyen Lamperter János pincéjében mulattak orgazdáikkal együtt, akiktől tartozásaikat akarták behajtani. Egyikük azonban, nevezetesen Ivanics Ferenc, aki félt, hogy Illéssel együtt könnyen akasztófára kerülhet, feljelentette őket.

Tizenkét pandúr körülvette a pincét, majd miután a két betyár nem adta meg magát rájuk gyújtották azt. Tetőtől-talpig égve rohantak ki és több lövés által halálukat lelték.

Vak Illést és Kőkes Pistát a Gyöngyösi csárda közelében, közvetlenül az országút mellett temették közös sírba. Emléküket a még ma is látható kövekkel körberakott nyárfa keresztek és nevükkel faragott kőtábla őrzi.

5. Templom, temető, plébánia

5.1. A faluba beérve megpillantjuk a templomot, mely ma már szépen felújítva ismét a település éke, és melyben az ide látogató turisták is gyönyörködhetnek.

A falu egyháza 1550-ben a szántói vikárhoz tartozott. Ekkor és később is helyben plébános működött.

A középkori gót templomot a török elpusztította. Az új templomot 1723-1746 között építették újjá a romos gót templom falmaradványain.

Az 1856-os tűzvész pusztítása után a templombelsőt barokk stílusban alakítják ki. Az újjáépítés Festetics Kristóf segítségével történt. Ekkor látták el a templomot dongaboltozattal is.

1908-ban a szentélyt lebontották, és latinkereszt alakban megnagyobbították, új sekrestyével látták el. A templom ekkor kapta mai, végleges formáját.

Állapota az évek során egyre inkább megromlott. Kívül és belül egyaránt alapos felújításra szorult. Erre 1992-1995 között került sor Kiss László plébános kezdeményezésére. A templom épülete új tetőt a szentély márvány talpazatot kapott. Felújították homlokzatát és mennyezetét is.

5.2. A templomot a csúcsíves építészeti stílus jellemzi. Az épületet támpillérek veszik körül, melyek a szentély felett a nyolcszög három oldalával záródnak. A kősisakos torony első emeletén is gótikus lóhereleveles ablak található.

A fölötte lévő hangrés viszont román stílust tükröz. A templombelső kialakítása és szobrai főként a barokk stílus jegyeit hordozza.

5.3. A templomot Szent Lukács tiszteletére szentelték fel. A szentély főoltárán az ő szobrát láthatjuk oldalán szárnyas ökörrel. Az oltár márványból készült 1908-ban. Hernesz István munkája.

Korábban egy fából faragott oltár díszítette a templomot, amely az 1856-os tűzvészben elpusztult. A utolsó felújítási munkák során az egyik falban megtalálták elszenesedett maradványait, valamint egy szintén elszenesedett angyal szobrot. A templom akkori teljes berendezése valószínűleg fából készült. Ma is látható azonban két ilyen szobor, melyeket a Balaton Múzeumban újítottak fel, és ugyanitt egy kiállításon is részt vettek, míg a templom felújítási munkálatai folytak. Az egyik a bal oldalt az egykori szószéket tartó vörös márványoszlopon található szentháromság szobor, vele egyvonalban jobbra pedig a piéta.

A szentély bal oldali falán Jézus csipkéből megformázott arcképe látható, melyet néhány éve Csete Judit művésznő ajándékozott a templomnak.

A latinkereszt alakzat jobb és bal oldalában két oldaloltárt alakítottak ki. A Jézus szíve oltáron korábban egy Mária szobor állt, melyet ma a mellette lévő, falban kialakított barlangban láthatunk.

Előtte a kis lourdesi Bernadett térdeplő szobra áll. A bal oldali sír oltár mellől indulnak a kálvária képek, melyek a templom falán körbefutva ugyanide érkeznek vissza.

A felújítás során előkerült az egykor az egész mennyezetet borító freskó egy részlete, melyen Szűz Máriát ábrázolja karján a kis Jézussal.

Valószínűleg a két világháború között készült. Felújítására a mennyezet rossz állapota miatt nem került sor.

A templomból balra nyílik a keresztelő sekrestye, amelyben Keresztelő Szent János szobrát és egy szenteltvíz tartót helyeztek el. Mindkettő Németh János keramikusművész munkája.

A falakat mindenütt a régi szobrok díszítik, melyek főleg magyar szenteket ábrázolnak. Az egyik legszebb a bejárattól rögtön jobbra található Szent Antal szobor.

A templom régi orgonájának sípjai még ma is működnek, de billentyűit újra kellett cserélni.

Az épületnek csodás akusztikája van, így nyáron hangversenyek megrendezésére is sor kerül.

1797- 1840 között Endrőy József volt a falu plébánosa, aki végrendeletében a rezi szegények és árvák megsegítésére 2000 ezüst forintos alapítványt tett.

Ambrus Mihály plébános nevéhez fűződik a faluban a ma is híres rizling szőlő meghonosítása. Ő tanította meg híveit a helyes szőlőművelésre.

5.4. A templom mögött elterülő temetőben szépen megmunkált 80-100 éves, rezi homokkőből faragott síremlékek idézik a néhai reziek igényességét és vallásosságát. A legrégebbieket, melyek elhagyatottan álltak beépítették a temető támfalába, hogy megvédjék őket a pusztulástól, és egyben szebbé tegyék a temető bejáratát. Az egyik legszebb még ma is a temetőben található. 1919-ből származik és egy majdnem ember nagyságú angyalt ábrázol, mindkét kezében rózsacsokorral.

A leggyakoribbak a Mária, angyal, piéta és szentháromság ábrázolások. Találunk dupla sírköveket is, melyek ily módon az összetartozást fejezik ki. Az első és második világháború áldozatainak emlékére 1991-ben állítottak egy emlékkövet és egy márványtáblát, melyen az elesett katonák nevei olvashatók.

5.5.A templom közelében lévő plébániakertben két hatalmas török mogyorófa állt. Közel 300 évesek voltak, és 20-22 méter magasak. Mindkét fa védett természeti ritkaság volt, de sajnos egy betegség következtében kipusztultak.

A plébánia falán emléktábla hirdeti, hogy a világosi fegyverletétel után Laky Demeter és Sebessy Kálmán keszthelyi premontrei tanárok, honvédtisztek ebben a házban ideiglenesen menedéket találtak.

Laky Demeter 1818. december 25-én született Keszthelyen. Később a helyi premontrei gimnázium diákja lett. 1843-ban pappá szentelték. A szombathelyiek gimnáziumában szónoklattan tanárként működött, majd visszavonul költészettant tanulmányozni.

1847-ben jelent meg “A költészet rendszere” című műve. Ez tette ismertté nevét.

Részt vett az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban.

Keszthelyen a Georgikon hallgatói indították el a “felvigyázó őrség” szervezését. Feladatuk kezdetben a közbiztonság fenntartása volt. Laky Demeter önként lépett a nemzetőrségbe, s egyik vezetője volt – főhadnagyi rangban – a helyi nemzetőr alakulatnak, melyben oly nagy számmal léptek be a város diákjai, hogy később abból szervezték meg a 7. honvédzászlóaljat.

Laky Demeter szeptemberben már nemzetőri főhadnagy volt Muránál. Szervezett, szónokolt, toborzott, nagy lelkesedéssel szolgálta a szabadság ügyét.

A világosi fegyverletétel híre Keszthelyen érte Lakyékat. Szeptember elején menekülni kényszerültek. Előbb a szőlőhegyen kerestek menedéket, majd Jeruska Antal rezi plébános bújtatta őt és társait. Itt fogták el őket szeptember 6-án hajnali 2 órakor. Mivel semmit sem tagadtak, mindkettőjüket 8 évi vasban töltendő várfogságra ítélték. Ebből 2 és fél évet az olmützi kazamatában, másfelet pedig a csehországi Josefstadtban le is töltöttek. 1853. október 25-én császári amnesziával szabadultak. Ettől kezdve Csornán a premontrei rendben tevékenykedett haláláig.

Tanári, levéltárosi és egyházi munkáján kívül foglalkozott nyelvészettel, versírással, műfordítással és tankönyvírással is. 1902. augusztus 2-án hunyt el Csornán. A szent Antal temetőben pihennek hamvai. Talán jelkép értékű, hogy sírja a 48-as hősök emlékoszlopának közelében fekszik.

6. A Szent Donát kápolna

6.1. A szőlőhegyen már 1785-ben kápolna állt. A mai Szent Donát kápolnát a szőlősgazdák építtették 1866-ban, neoromán stílusban. Alacsony tornya minden oldalán egy-egy hangrés található. A tetőt jobb és bal oldalt két kőből faragott szobor díszíti. A bal oldali Szent Donát püspököt ábrázolja. A toronyláb homlokzati részét két oszlop alkotja.

A bejárat felett egy fémlapra festett kép található, mely Jézus megkeresztelésének jelenetét ábrázolja.

A kápolna belsejében Szent Donát püspök képe látható, melyet a 60-as évek elején Károlyi Gyula keszthelyi festőművész készített.

Szent Donát a szőlősgazdák védőszentje. Különösen villámcsapás, jégeső eltávoztatásáért szoktak hozzá imádkozni. Szent Donát ókeresztény püspök volt, aki hitéért vértanúságot szenvedett.

A kápolnában évente kétszer van szentmise. Tavasszal Szent György, illetve augusztus 7-én Szent Donát ünnepén. E két időpont a szőlősgazdák fogadalmi napja.

6.2. A kápolnához vezető hegyi út mentén a századforduló idején több kőkeresztet is állítottak, melyek nagy részét helyi mesterek készítették a határban fellelhető homokkőből. Ezeket az emlékeket az elmúlt években felújították, sőt számuk is gyarapodott. 1997-ben egy Mária emlékkápolnát szenteltek fel a Fehérszőlők és Felsőköves dűlők elágazójában.

1994-ben a hegy védőszentjének tiszteletére egy szép Orbán szobrot állítottak fel a Hegykapuban. A szobrot Németh János keramikusművész készítette.

I. Szent Orbán pápa római főnemesi családból származott. Szeverusz császár üldözése idején papjaival a katakombákban rejtőzködött, majd börtönbe került, végül sok kínzás után 223-ban lefejezték. Ő rendelte el, hogy a miseáldozat kelyhét és tányérkáját aranyból vagy ezüstből készítsék. Ezért kehellyel, később szőlőfürttel a kezében szokták ábrázolni. Ezért választották később a szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok patrónusuknak. Úgy vélik Orbán (május 25.) után már nem kell a fagytól tartani. Egyes hiedelmek szerint Orbán ekkor távozik el a tűzhelyről, így a füst egyenesen száll felfelé. Orbán löki le a macskát a kályháról, és ő ereszti ki a zsákból a dongókat.

7. Zárszó

A kis falvak –mint Rezi is– számtalan csodálatos műemlékkel rendelkeznek. Mivel azonban nem tartoznak az idegenforgalom frekventált területei közé, sajnos ezek elhanyagoltan állnak, majd az évek során teljesen eltűnnek.

Rezi faluban tettek valamit azért, hogy ez ne következzen be. Az utóbbi években sok minden történt, mely elősegítheti a falu idegenforgalmának fellendülését. Hisz ehhez nem elég csupán a rengeteg természeti adottság és vendégszeretet, mellyel a falu rendelkezik. Felújították a templomot és a Szent Donát kápolnát, valamint sor került a várrom konzerválására is. A Gyöngyösi betyár csárda épülete még ma is őrzi eredeti jellegét, miközben színvonalas szolgáltatást, szórakozást nyújt az ide látogató turistáknak.

Reméljük, hogy ezek egy folyamat elindítói voltak, az első lépések, melyeket még sok, de már inkább szervező- munka követ. Ennek eredményeképpen a falu jó levegője, nyugalma, vendégszeretete, Balatonhoz és Hévízhez egyaránt való közelsége, kiváló rizling bora mellett ezekre a csodálatos történelmi értékekre is ráirányul a figyelem. Ezek a látnivalók méltán válhatnak az idelátogatók maradandó élményévé.

Legyünk kíváncsiak arra, amiről a fal(v)ak mesélnek!

Felhasznált irodalom:

  • Sági Károly, Dr. Zákonyi Ferenc: Balaton
  • Dr: Darnay Béla, Dr. Dömötör Sándor, Dr. Zákonyi Ferenc: A Gyöngyösi csárda
  • Hála József: Életmód és tradíció

Adatközlők:

  • Cserép Gábor (polgármester)
  • Szabó Csabáné
  • Ács Jolán
  • Lancz Szilveszterné
  • Szabó Péterné
  • Kiss László (plébános)
  • Vajda Imréné