„ Lábak nélkül, halva születtem, és mindenért meg kellett küzdenem – mondja magáról Illés Fanni paralimpikon – és zászlóvivője lettem a roki közegnek, parásoknak, fogyatékkal élőknek. Ezer szót tudnék mondani, de mindet utálom. Bár olyan világban élnénk hogy ne kelljen azt mondani: te ép vagy, én para vagyok, ő siket, ő vak, mert csak emberek vannak.” Legutóbb a londoni VB-n nyerte meg a 100 méteres mellúszást – így kvótát szerzett a tokiói paralimpiára. És most mondott nekünk – nem ezer, de pár száz szót. Szerinted mi a nehezebb: paralimpikonnak lenni, vagy esélyegyenlőségért küzdeni a mindennapokban?
Rizlingország várja Önt!
