rezi.hu

Rizlingország várja Önt!

Luna 8 év után hazatért

Luna 8 év után hazatért ­ Éheztették, majd kidobták, de egy angyal felkarolta

2015. november 09., 17:17 szerző: Varga Lívia

Rezi – Luna nyolcéves német juhász és alig több mint tíz(!) kiló. Pölöskefőn kóborolt, az állatvédők az utolsó pillanatban találtak rá. Korábbi „gazdája”, miután majdnem halálra éheztette, valószínűleg kidobta, a sors azonban kárpótlásul egy igazi angyalt sodort az útjába… Szombat délelőtt 10 óra. Zalaegerszegről Rezibe tartunk, s ahogy fogynak a kilométerek, úgy tárul fel Luna szomorú története…

Ő közben türelmesen nézeget kifelé az ablakon, csupán a piros lámpánál méltatlankodik kicsit, ám amint az autó mozgásba lendül, a halk nyöszörgés is elhal. Sorsdöntő utazás ez számára, amit minden bizonnyal ő is érez. – Lunát egy hete fogtuk be Pölöskefőn, a polgármester hívott fel bennünket azzal, hogy napok óta a településen kóborol – idézi fel a kezdeteket Igaz Klaudia, a Zala Megyei Állatvédelmi Járőrszolgálat vezetője. Így nézett ki Luna, amikor a járőrszolgálat önkéntesei rátaláltak

 

Fotó: Zala Megyei Állatvédelmi Járőrszolgálat

„Gazdája” minden bizonnyal kidobta, chip „természetesen” nem volt benne, de az állatvédők feltételezik, hogy valahol a környéken élt. A járőrszolgálat önkéntesei nyomravezetői díjat ajánlottak fel annak, aki – akár név nélkül is – segít a korábbi tulajdonos megtalálásában. – Bár ez nem a mi feladatunk, ráadásul helyünk sem volt, kénytelenek voltunk elhozni a kutyát, hiszen annyira legyengült, hogy az élete múlt ezen. Ideiglenesen egy irodakonténerben helyeztük el. Luna látványa még a sokat látott állatvédőket is megviselte.

Tele volt kullanccsal, s alig nyomott többet tíz kilónál, holott egy német juhász szukánál még a duplája sem lenne sok… – Annyira sovány volt, hogy a koponyacsontja is kiállt – meséli Klaudia. – Így vágtunk neki a gazdikeresésnek. Hittük is, meg nem is, hogy sikerülhet. Kiraktuk a fotóját a közösségi oldalunkra, és csoda történt: Luna pár nap alatt gazdára talált. Hozzá tartunk most. Tele kétséggel, a reménybeli örökbefogadónak ugyanis van már egy hasonló korú német juhásza s mellette kilenc macskája is.

Lunának ebbe a csapatba kell beilleszkednie, a dolog tehát kétesélyes. Vajon elfogadják­e őt? És ő elfogadja­e majd a macskákat? Félve szállunk ki az autóból… A kapuban azonnal megjelenik Csibész, a ház őrzője, nyomában pedig a reménybeli gazdi, Nagy Katalin. A két kutya rögtön lelkes ismerkedésbe kezd, amit pár perc múlva már a kerítésen belül folytatnak. Lekerülnek a pórázok is, Luna pedig felfedezőútra indul. Lenyűgöző, ahogy a hatalmas német juhász kísérgeti törékeny, gyenge társát keresztül­kasul az udvaron, mintha csak új otthonát mutatná meg neki.

Közben betoppannak a macskák. Nagy kő esik le a szívünkről: Luna nem bántja őket. S eldőlni látszik az erősorrend is: a portának doromboló ura lesz egy pár hónapos mentett cirmos személyében. Amikor Katalin rátalált, olyan kicsi volt, hogy még enni sem tudott, most pedig már a kutyákat is rendre utasítja. Kisvártatva megjelenik Katalin lova, Barka is, ő szintén kíváncsi a jövevényre.

Megmagyarázhatatlan béke honol az udvaron. Katalin édesapjával él a szerény házikóban, s közmunkásként dolgozik. – A Facebookon láttam meg Lunát, s bár nem terveztem másik kutyát, úgy döntöttem: megpróbálom szebbé tenni hátralevő éveit – mondja Katalin, aki sokaknak példa lehet: macskái többségét úgy mentette, és zömüket ivartalaníttatta is. S bár neki sem jut sok, minden hónapban egy kisebb összeggel támogatja a járőrszolgálat munkáját. – Ha Luna megerősödik, az ivartalanítás árát átvállaljuk, és azt is megígérjük, hogy ha valaha nagyobb baja lenne, az orvosi költségeket álljuk – mondja búcsúzóul Klaudia. De ekkor még ott a félsz: mi van, ha egy idő után Csibész megelégeli Luna jelenlétét, s védeni kezdi a területét. Katalin tegnapi üzenete azonban minden kétséget eloszlat.

Mint írja: „nagyon jól érzik magukat együtt a kutyusok, kicsi Luna ma reggel hangos ugatással jelezte, hogy megállt egy autó a ház előtt. Már hatalmas farokcsóválással üdvözöl. Nagyon okos, nyugodt kutyus, a cicákkal is jól megvan. Hát igen, Csibész megnősült!” Mi pedig biztosak vagyunk abban, hogy Luna a sok nélkülözés után végre hazatért. – A Jóisten egymáshoz vezette őket. Szavak nincsenek, mennyire boldogok vagyunk, Luna igazán megérdemelte ezt. Még egy pár kiló és talán már emlékeiben sem lesz a múlt – fogalmaz Klaudia meghatottan.

Az, hogy nem tudsz megmenteni mindenkit, nem indok arra, hogy senkit se ments meg – olvasom egyik állatvédő ismerősöm közösségi oldalán. Gyakran gondolkodom azon, vajon mi motiválja őket. Az állatvédelemben ugyanis nincs hétvége, nincs ünnepnap, rendkívül szűkösek az anyagi lehetőségek, van viszont sok­sok áldozat, könny, szomorúság, lemondás, támadás és fenyegetés. Az elmúlt napokban végigkövethettem egy viszonylag idős, az éhhalál szélére sodródott kutya történetét, amely, bár nagyon kevés esély volt rá, happy enddel végződött. S akkor magam is megtapasztalhattam: ez az állatvédő jutalma. A nagy, barna kutyaszemekben megbúvó hála és boldogság, ami minden pénznél többet ér…

Varga Lívia