2020-12-04

rezi.hu

Rizlingország várja Önt!

Rezi község története

Rezi község története (1986)
PDF, 198MB

Az eredeti történeti anyag a fenti fájllal tölthető le.

Az alábbi rész a fenti anyag elektronikus, OCR alkalmazással történő átalakításával készült, így az elírásokért és a helyesírási hibákért szíves elnézését kérjük!

 

REZI KÖZSÉG /zala megye/ TÖRTÉNETE

KESZTHELY

1986

 

“Nézd a rezi hegy üstökét zöld bozontját nyomja az ég, rengő erdeit.

Ott ül eső boronálta

fején sziklakoronája. Gőzoszlopok tömődnek a dus fellegekig.”

/Juhász Ferenc/

 

ELŐSZÓ

A történelem iramló léptei emlékké formálják mindazt, ami nemrég hétköznapjaink valósága volt. Nem véletlen, hogy mind többen fordulnak a múlt, de különösen a közelmúlt, hazánk, városunk, falunk történelme felé. Falusi, szövetkezeti, üzemi krónikák születnek, ujfajta és jóféle gyűjtőszenvedély kerí­tette hatalmába az embereket; a mának és a jövőnek akarják megőrizni az apák és nagyapák életének a szintereit, kerete­it, – emlékezésül és tanulságul. Mert történelmi emlékezet nélkül nincs nemzeti önismeret, igazi hazaszeretet sem. Mind­nyájan tapasztaljuk, hogy nemzeti identitásunk erősödése is a múlt felé tereli figyelmünket. A tényeken alapuló, a doku­mentációra támaszkodó történetirás hitele megnőtt, s egyre többeknek fontos, hogy valami módon részt vegyenek a szűkebb vagy tágabb közösség formálásában. Az pedig régi tapasztalat, hogy a jelen meg nem érthető, a holnap horizontja megrajzolhatatlan tegnapjaink tanulságainak ismerete nélkül.

A “nagy történelem” apró, jórészt hétköznapi események mozaik­jaiból épitkezik, s éppen az utóbbiak ismerete lehet a kulcs, amely nyitja a mult lepecsételtnek hitt ajtaját.

A nagyrészt erdővel körülvett, 5176 kat.holdnyi határral rendelkező, a keszthelyi hegység körzetében fekvő Rezi község és határa az elsőrendü balatoni borvidékhez tartozik. Talaja in­kább a szőlőgazdálkodásnak, mintsem a gabonánnak vagy a ka­pásnövényeknek kedvez.

A Keszthelytől északra kilenc kilóméterre fekvő község régi magyar település. A Rezi medence évezredek óta lakott volt.

Irott forrásokkal ugyan a XIII. század közepéig nem rendel­kezünk, de az első 1236-ból keltezett oklevélből már kiderül, hogy Rezi, várnépek földje volt. A várispánsági rendszer felbomlása után az ősí község először a Lackfy, majd a gersei Pethő család tulajdonába került. A Balaton felett magasló Rezi vár a Keszthely-vidék egyik legősibb történelmi emléke. A község Szent Lukács evangélista tiszteletére emelt gótikus temploma 1357-ben épült.

Bár rezi vár dacolni tudott a törökkel, de a környék – igy a község is – pusztulásnak indult. Rezi romvára és a várhoz tartozó javadalom 1741-ben a Festetics család birtokába ju­tott. Rezi 1848 előtt urbéres község volt, 1871 után 1880-ig kisközség, 1880-ban nagyközség lett. A község határában te­rült el a Festetics-féle hitbizomány 4900 kat.hold erdőterüle­te. A felszabadulás előtt a kis- és törpebirtokos népesség majdnem kivétel nélkül a falu határából élt. Igy érte meg Rezi az uj fejlődést hozó felszabadulást.

Bizonygatni aligha kell: a magyar parasztság a felszabadulás­kor igen mélyről indult el. A magyar paraszti világ – s ez alól Rezi község .111 kivétel – elmaradott, félfeudális viszonyokat örökitett át nemzedékünkre. A felszabadulással nyilt meg községünkben is az ut, hogy a földeken dolgozó parasztból mezőgazdasági munkásokká lettek, s agrárgazdaságunkat ma a jobbakkal együtt emlegetik. A tények azt bizonyitják, hogy a mezőgazdaságban itt is fogyatkozik az aktiv keresők száma, bár a második gazdaság utóbbi években történt megujulása olyan szándékokat próbál ösztönözni, ami elősegíti a falusi fiaa­lok otthon maradását a jobb megélhetés, a magasabb életszin­vonal biztositása érdekében.

Ha áttekintjük Rezi község felszabadulás utáni fejlődését, megállapithatjuk, hogy a haladás ezen a kistele pülésen is főleg annak a gyökeresen megváltozott mezőgazdasági munkának köszönhető, amely mindinkább közeledik a sok helyen már meg is honosodott,iparszerü termelési módhoz. Az iparfejlesztéssel együttjáró urbanizáció, a kedvező munkafeltételek hatására azonban Reziből is sokan elköltöztek távoli ipartelepekre, vagy a környező üdülőhelyekre. A község lélekszáma fogyóban van; jelenleg az 1100 főt sem éri el.

Ugyanakkor az elmult évtizedben a termelőszövetkezeti közpon­tot, a községi tanácsot, végül az általános iskola felső tagozatát is Cserszegtomajon összpontosították, s ezzel termé­szetszerüen együtt járt a rezi falusi értelmiség megfogyatko­zása is. Igy eztán önálló községi életének megszünésével;mint társközség, kistelepülés – egyre inkább rá van utalva a kör­zetesités központjára Cserszegtomajra, és a közeli városokra, elsősorban Keszthelyre.

A szakemberek szerint a munkaerő technikai felszereltségének növelésével elérhető, hogy a termelékenység a következő tiz­tizenöt évben több mint kétszeresére emelkedjék. Ehhez azon­ban a müszaki háttérbázis mellett az is szükséges, hogy a szakmunkások aránya a nyolcvanas évek végére alérje a 35-40 százalékot. A jövőben a nagyértékü gépekkel, termelőberendezé­sekkel való hatékony munkavégzéshez nagyobb tudásra, müszaki, szervezési, agrotechnikai, zootechnikai ismeretekre lesz szük­ség Reziben is. A képzettség, a minél magasabb szakismeret tehát e terüleften is egyre hangsulyosabb követelmény, s nem­csak az irányitást végzők, hanem a feladatokat végrehajtók számára is.

Munkámmal ugy szeretnék egy kis dunántuli község, Rezí törté­netének jobb megismeréséhez hozzájárulni, hogy ez egyben a helyiség napi feladatainak felismerését is segitse. Azt sze­retném tudatositani, hogy egyéni életviszonyainkat a mult harcai és szorgos alkotómunkája határozza meg, másrészt, hogy Rezi község arculata, életszinvonalának alakulása a jö­vőben is a lakosság alkotó törekvéseitől és erőfeszitéseitől függ.

 

  1. REZI FEJLŐDÉSÉNEK UTCA A FELSZABADULÁSIG

A Tapolcai medencétől délnyugatra, a pannon környezetből szigetszerűen emelkedik ki a Keszthelyi-hegység, a Dunán­tuli Középhegység legnyugatibb tagja. A Keszthelyi-hegység nyugati szegélyén, magasabb dombokkal szegélyezett völgyben települt Rezi község.1

Az első lépéseket Rezi község történetének feltárása utján a birtokviszonyok részletes vizsgálata terén Sándor Pál tette meg 1960-ban.2 Amikor most megkiséreljük Rezi fejlődésének utját a felszabadulásig felvázolni, csupán a főbb csomópon­tokat igyekszünk a község fejlődésében a teljesség igénye nél­kül megragadni. Rezi történetének monografikus feldolgozása még további kutatómunkát igényel.

A Rezi helynév /a szláv eredetü rez/ maga is annyit jelent, mint “hegygerincnek emelkedett része, hegycsoport főcsucsa, magas fennsik; erdőbeli tisztás”-i képzős származéka.3

A szelid formáju röghegység alkalmas területeit ősidőktől fogva birtokába vette az ember, s a nyers tájat kulturtájjá változtatta, rajta telepeket létesitett. A Rezi medencében megtaláljuk a pattintott kőszilánkokat, a bronzkori kulturák, a fiatalabb vaskor, a római kor emlékeit, ami arra utal, hogy a táj folyamatosan lakott volt.4

A Szentkut forrástól északnyugatra, a Rezi medence északi részén nagyszámu pattintott kőszilánk található.5 A késő bronzkori halomsiros kultura idejéből származik a feltehetően sirleletből előkerült bronz huzaltekercs és három szivalaku csöngő.6 A bronzkorvégi koravaskori urnasíros kultura erőditett telepe a Rezi vár előtti térségen tételezhető fel, ahonnan Darnay Kálmán gyüjtéséből bronzkés, szárnyas bronzvéső és kőpüs balta ismeretes.7 A mult század végén Szentkuttól délkeletre földmunka közben bronzkincs,  bronzkés, tokos balta és szárnyas véső – került felszinre.8 A Gyöngyős-patak bal partján, a cseri homokbányában késővaskori /La Tene/ ham­vasztásos urnasirokat találtak, amelyeknek mellékletei között kis palackok, tálak, összehajlitott vaskard, lándzsacsucs, bronzfibulák, karperecek fordulnak 016.9 A Gyöngyős-patak völgyét szegélyező perem-hullámon, a bakonycseri határban, Csák Árpád egy római kori fürdőépületet tárt fel, ahol egy nagyobb kiterjedésü telep nyomait figyelhetjük meg.10

A lakosság kulturténykedése a már rómaiaktól megkezdett uton haladt, amelyet a mezőgazdasággal, szőlőmüveléssel és állat­tenyésztéssel jelölhetünk. Dornyay Béla a Rezi határában fek­vő Sikalikja barlangban IX. századi települési rétegre bukkant.11

Lábra Barlang a Meleg-hegy oldalában.

Nem tudjuk, hogyan kapcsolódott bele a tájba a letelepült magyarság. Irott forrásunk ugyanis a XIII. század közepéig nincsen. Valószinünek tartjuk, hogy elődeink szlávokat ta­láltak Rezi határában, legalábbis erre utal maga a szláv e­redetü “rez”-ből képzett falunév. Legkorábban 1236-ban em­líti egy oklevél Rezit: “Rezy terra caetrensis de Zala”, zalai várföld néven. Rezi még 1255-ben is “terra castren­sium”, a várnépek földje volt.12

Rezi földje kora Árpád-kori lakóinak egy csoportja tehát az adatok tanusága szerint olyan várszolga – félszabad állapo­tu paraszti foglalkozásu önálló termelő volt -, aki a zala­vári várnak meghatározott terménnyel adózott, és szolgála­tot teljesitett. E szolgáltató népek Rezi földjén létesült szállásai nyilván egyidőben keletkezhettek a zalavári várbirtok kialakításával, amelynek ellátására rendelték azokat.

A XII – XIII. század fordulója táján elkövetkezett az egész várispánsági rendszer válsága. A királyi adományozások egymás után huzták ki a földet a várnépek lába alól. 1284-ben IV. László király ezt a rezi várföldet a Tomaj nembeli Tibá­nak adta cserébe.

A XIII. század végén Rezi a Pécz nemzet­ségbeli Apor keszthelyi uradalmához tartozott. Majd 1346-ban Nagy Lajos király Keszthely környékén hatalmas birtokokat adományozott kedvelt hivének, Lackfi Istvánnak.

 

3. ábra A Rezi-vár romjai

A szolgaparasztok a XIII. század második felében kiéleződő paraszti osztályharc során egyszerüen megszöktek a “telek­ről”; a szolgákkal üzött termelést a gazdaságilag önálló feudális kisgazdaság váltotta fel. Létrejött a falu és város, a mezőgazdaság és az ipar nagy munkamegosztása, amelynek ta­laján kifejlődött a természeti gazdálkodást fokozatosan fel­bomlasztó egyszerű árucsere. Igy alakult ki a XIII. század folyamán a földesurak személyéhez láncolt, robotoló szolga­népből egyrészt a városi kézmüvesréteg, másrészt a földhöz kötött rabszolgasorból kikerülő jobbágyparasztság.

A tatárjárás nyomán kitünt, hogy a váraknak védelmi szempont­ból mily nagy jelentősége van. Ezért IV. Béla király igyeke­zett ezeknek épitését előmozditani, hogy veszély idején le­gyen hol megvonni magukat az embereknek. A Balaton felett magasodó Rezi-várrom ma a Keszthely vidék egyik legősibb történelmi emléke, a Meleg-hegy hirtelen letörő és elkeske­nyedő, 418 m magas dolomitgerincének fokán. A hosszan nyuj­tott, szabálytalan alaprajzu, belsőtornyos hegyivár csak a XIV. század második felében /1378-ban/ szerepel először ok­levélben “castrum Rezi” néven mint Lackfi István vára, annak ellenére, hogy a vár legrégibb épületei sokkal korábban ké­szültek ennél az időpontnál. Egy északi, szükebb, jól el­különülő lakórészre, és egy dél felé mind jobban táguló, falakkal körülvett udvarból álló részre oszlott. A vár előtti térséget ma is jól látható földsánccal vették körül. Az in­nen előkerült régészeti leletek azonban arról tanuskodnak, hogy feltehetően bronzkorvégi koravaskori erőditett telep volt a hegytetőn.

A megfigyelésre és őrhelyül szolgáló lakótorony a Lackfiak idejében ujabb védmüvekkel bővült.

A Nagy Lajos király halálát követő zavaros időkben a Dél-vi­déken kitört lázadásban tevékeny részt vállaló Lackfi Istvánt Zsigmond király 1397-ben lefejeztette, és a család birtokait is elkoboztatta. A rezi várnagyok Keszthelyen és vidékén sok zsarolást vittek végbe. Ezért Zsigmond 1398. április 26-án megintette a várnagyokat, és szigoruan megparancsolta, hogy Keszthelyt szakadatlan adózással ne terheljék.

A királyi tulajdonba visszakerült Rezi várát és tartozékait Zsigmond király 1401-ben Eberhard zágrábi püspöknek, és annak testvérének, Albeni Rudolfnak ajándékozta. Eberhard halála után Rezi ujból királyi tulajdonba került vissza. Az örökös pénzzavarral küzdő Zsigmond a Rezi vár tartozékait 1421-ben Nedvei János zágrábi püspöknek és Medvei Rudolfnak zálogosi­totta el 10 ezer arany forintért.

A Medvei család emberei, Botka Péter rezi várnagy és az al­várnagyok a szomszédos Szántó mezőváros /ma Zalaszántó/ polgárait, vendégnépeit és jobbágyait sokféleképpen zaklatták. Leölték, illetve elhajtották a szántóiak rezi erdőben legelő sertéseit, az erdőben fát vágók fejszéit elszedték.23

Zsigmond király 1427. junius 2-án a Medvei családtól vissza­vette, és gersei Pethő Péternek és Lászlónak adományozta Rezi várát és tartozékait.24 A Pethő család már a XV. század elején megszerezte a Zala megyei Kemend várát, vagy öt faluval, s bir­tokolta a Zala völgyének időnként vagy 10 – 15 helységét. Most övé lett a két hegyiváron, Rezin és Tátikán kivül – amelyek tartománya mintegy tiz faluból állt – , Keszthely és Szántó mezőváros is.25

Ettől fogva a Pethő család tagjai évszázadokon át zavarta­lanul birták Rezi várát és tartozékait: Rezit, Zsidet /ma Vár­völgy/, Tomajt /ma Cserszegtomaj/, Faludot /ma Gyenesdiás egyik része/ és Keszthely mezővárost. 26 Minden várnak voltak tartozékai; falvakba és azon belül telkekbe szervezett, mező­gazdaságilag hasznositott terület, és a földesuri haszonvé­telek alkották legfontosabb részét. A dominium azonban nem­csak magát a nagybirtokot jelentette, hanem a jobbágyok felet­ti uralmat is a földesuri birói joghatóságban és kegyuri jo­gában. A vár volt a földesur székhelye, kincseinek és okleve­leinek őrzőhelye. A várban tanyázott a várur katonasága. A tartozékok rendeltetése a várbeliek ellátása volt, Rezi urai, a gersei Wethők a kor szokásaihoz hiven időnként hatalmaskodtak. 1466-ban György fehérvári kanonok elpanaszolta, hogy a Pethők – Miklós, János és Katalin – megbizásából Vonyar­ci Pál deák, Zepetky János és András többedmagukkal megrohan­ták Hosszupáh, Németpáh és Szentandráspáh falvakat, és több mint 1000 forint kárt okoztak. A falvak lakói közül sokat megvertek, és a rablott holmikat Rezi és Tátika várába szállitot­ták.

1473-ban viszont a Pethő család emelt panaszt az ellenük el­követett hatalmaskodásért. Amikor Kohári Antal rezi alvárnagy értesült arról, hogy Kun András, Hermáni Kis Antal és társaik Szántóról borokat akartak elvinni, azonnal oda sietett, és intette a hatalmaskodókat, hogy erőszakos tetteikkel hagyja­nak fel. Kun András azonban fegyvereseivel Kohárira rontott, akit elfogtak és megkötöztek. A nép ezt látva Kohári segitsé­gére sietett. Az igy támadt csetepaté során Kun András halá­lát lelte. 29

Rezi község Szent Lukács evangélista tiszteletére emelt góti­kus temploma 1357-ben épült. 1756-ban barokk dongaboltozattal látták el. Ekkor emelték az északi oldalán stukkódiszes ká­polnáját.30 Papjáról 1333-bál történik emlités először.

ábra
Az 1357-ben épült Rezi templom

Budavár elvesztése /1541/ után néhány évvel a hadszintér a Szerémségtől hirtelen a Mátrába és a Veszprém – Győr – Komárom vidékére tolódott át. Ezután sürgős feladattá vált, hogy a végvárvonal kiépitésével igyekezzenek gátat vetni a török ter­jeszkedésének. Először a nagyobb várakat erősítették meg, de sor került a kisebb várak, várkastélyok, udvarházak és templom­erődök megerősítésére is.32

A Balaton mentén korszerü vár tulajdonképpen nem volt, hiszen azok főként XIII – XIV. századi eredetü hegyi várak. Keszthely monostorerőd, Csobánc, Rezi, Tátika, Szigliget és Sümeg közép­kori várak. Mégis e kis végvárak körzetükben biztositani tud­ták nemcsak a termelőmunka folytatását, hanem a falvak megmara­dását is. A vár a környék népének menedékhelye /refugium ac receptaculum/ volt. Ezek a kis palánkok, templomerőditmények mint pl. Keszthely, Zalavár, Rezi, Tátika – rendszeres ost­romot ugyan nem birtak ki, de a portyázó hadak ellen kitünő védelmet nyujtottak.

A török hóditással szemben a gersei Pethők voltak a vidék leg­jelentősebb védői. A Rezi vár végleges alakját Pethő János soproni ispán és királyi kapitány alatt nyerte el. A fontossá lett várat ezekben az években ujból megerősitették.33

A Balaton-vidéki végházak nem tudták megakadályozni, hogy a tapolcai és a szántói járások területe hódoltsággá ne váljék. Azoknak a váraknak a körzete is behódolt az ellenségnek, melyek soha török kézen nem voltak. A szegény jobbágyok a tőröknek és magyarnak is fizetett adóval igy tudták megváltani életüket.

Az 1554. évi török roham a Balaton-felvidéket végigrabolta. Attól tartottak, hogy Keszthely és Tátika is elvész. Végső ve­szedelemben forgott Szentgrót, Keszthely, Sümeg és Rezi vára is. Ezért Nádasdy Tamás nádor sürgette Ferdinánd királyt, hogy a Balaton környéki várakba helyezzen megfelelő őrséget.

Az 1555. évi dicalis összeirásban Rezi azzal a megjegyzéssel szerepel, hogy a törökök felégették. 1561 április 17-én az ellenség csellel elfoglalta a közeli Hegyesd várát. Ugyan­azon év julius 20-án a Pethő család ugy határozott, hogy saját költségükön 12 db-ból álló őrséget tartanak Rezi várában.  1561. október 14-én kelt levelében arról panaszkodott Pethő János, hogy a török többeket rabságba hurcolt Rezi községből.36 Ormányi Józsa sümegi várkapitány 1561. október 31-én arról ér­tesitette Csányi Ákost, hogy Hegyesd várában reziek és zsidiek /ma várvölgyiek/ vannak fogva, azokat a török erősen faggatja Rezi vára felől. Reziről azvallották a rabok, hogy jól őrzik, 20 darabont van benne, ellenben Tátikáról az a hir járja, hogy csak a Pethő család és asszonynépek laknak benne.37

Az 1550-es évek körüli várépitési munkálatok az 1562 évi csa­ládi szerződés adata szerint Pethő János nevéhez füződnek. A családi szerződés egyik kitétele szerint “…ennek gondját hordták Pethő János Eötséfikre király Pohárnokjára, miért hogy ő csináltatta azt meg …

április 12-én az egyesült magyar végvári erők vissza­foglalták a töröktől Hegyesd várát. Pethő János irja Nádasdy Tamás nádornak: “Rezi. és Tádika bizon most esmég ujonnan szü­lettek a világra”. 39 Rezi vára soha nem volt török kézen. Amikor a gersei Pethő család 1571-ben megosztozkodott ingat­lanain, ugy határozott, hogy Rezi várában közös költségen öt darabontot tartanak. De a tizenötéves háboru előestéjén /1592-ben/ már a rombadőlt rezi és tátikai várakról kapunk tudósitást. /Ettől kezdve Rezi váráról csak mint romról emlékeznek meg forrásaink/.40

Zala megye már a tizenötéves háboru megkezdése előtt sokat szenvedett. Majd pedig a tizenötéves háboru /1591-1606/ mért ujabb csapást vidékünkre; évről évre szörnyü szenvedések fo­gyasztották a lakosságot. A háboru nyomán nem maradt más csak üres felu, pusztulás és szörnyü szegénység. Zala megye a török közelsége miatt oly szánalmas sorsra jutott, hogy csak a vég­helyeken maradtak lakosok.41

A végvári vonalba eső területek szinte állandó harcok színteréül szolgáltak; a termelőerők is itt pusztultak a legnagyobb mérték­ben. Az 1563-tól 1566-ig vezetett török kincstári defterekben /adókönyvekben/ a sümegi nahie /járás, kerület/ falvai között találkozunk Rezi nevével is: Divane Szefer hübérbirtoka /timár­ja/ volt, és hat ház után évi 50 akcséval adózott.42

A reziek sarca 1629-ben készpénzben 150 forintot, a császár adója 24 forintot tett ki. Ezenkivül 25 pint vajjal is tartoz­tak.43 Egy 1674. évi feljegyzés Koszthely környékén Rezit mint pusztát /desertum/ emliti.44 1696-ban Keszthely várához tartozott: ekkor 24 jobbágycsaládnak 190 hold szántóföldjét és hold szőlőjét irták össze. 45

A XVI. század végétől kezdve Rezi várának nem volt többé katonai szerepe. Az 1720. évi országos összeirás Rezi községben 9 job­bágy és 13 zsellér háztartást tüntet fel /ebből magyar 18/, akik 37 1/2 köblös szántóföldet, 7 kaszás rétet és 84 kapás szőlőt müveltek.46 De ismeretes, hogy az egész országot átfogó össze­irásban csak a módosabb elemeket vették fel. 47

A gersei Pethő család férfi ágának kihalása után a rezi várhoz tartozó birtokok 1729-ben mint uratlan birtokok a kincstárra szálltak. Rezi romvára és a várhoz tartozó javadalom 1741-ben vásárlás utján Festetics Kristóf birtokába került.48

Ettől kezdve Rezi élete szorosan egybefonódott a Festeticsek keszthelyi uradalmának történetével.

A lakosság pótlására a XVIII. század telepitései németeket hoz­tak, akik beékelődtek a Balaton-melléki színmagyar tömbbe. Nemzeti sajátosságaikat a németek rövid ideig tudták megőrizni.

 

Nem egészen egy század mulya már csak Vállust mondták német falunak.49 Rezi lakóiról Korabinszky és Vályi feljegyezték, hogy római katolikus vallásu magyarok.50 Fényes Elek szerint a XIX. század derekán 1093 katolikus és 12 zsidó,. összesen 1105 lakosa volt.51

A Keszthely-környéki szőlőhegyek benépesedése a XVIII-XIX. században ment végbe, amikor a keszthelyi lakosságnak nehezebb életkörülmények között élő része kivándorolt a hegyre. A meg­telepedés után Rezi és Vállus mint önálló politikai községek folytatták életüket, mig a hegyközségek “község” jellege név­szerinti értelemben megszünt; Tomaj, Diás és Vonyarc szőlőhe­gyek Keszthely határterületeivé lettek.52

Rezi község, a hasonló nevü medence nyugati peremén, mint zárt utifalu települt ujjá a körülötte fekvő erdő, szántó,- és sző­lőföldek természetes középpontjaként. Észak felől Szántó, dél­ről Keszthely és Tomaj szőllei, keletről Zsid és Vállus helységek, nyugatról pedig az ősi román stilusu templomáról ismert Egregy határolják.53

Az előnyös természeti viszonyokkal rendelkező Rezi medence bir­tokbavétele fokozatosan, egyenletesen történt. Ez a fejlődés kizárólag a helyi energiakészleten alapult. A medence lósztaka­róját a lakosság eke alá vonta, a hegység nyugati lejtőjén sző­lőt ültetett, erdeje a hegységben bőven volt. Szépen fejlődött a gyümölcstermelés is. A helyi energiakészlet élénkülő kihasz­nálásával a község lassanként “besürüsödött”, és határát mind­jobn kiterjesztette a medencében az erdő rovására.54

Rezi települése a Balaton-vidéki falvaknak ahhoz a tipusához tartozott, ahol a belsőség adva volt, az ott épült házak utcá­ba sorakoztak. A házhoz tartozó kertet igen gyakran kukoricával is bevetették. Nagysága jobbágytelkek esetében leginkább 4 -­600  0-öl, zsellérházaknál 2-300 ❑-61 körül mozgott. A házak száma 1789-ben – a II. József-féle kataszteri felvételek idejében – 119 volt. A szánták a dülőrendszerben tiz, néha még ennél is több tagban kapcsolódtak az egyes háztartásokhoz.55

A XVIII – XIX. századi jobbágylakás szoba-konyhából és kam­rából állt, ezekhez még a kőből épült szekérszin, valamint a kőből készült istálló is hozzátartozott.56 Az egykori jobbágy­háztartás munkaeszközeiről az összeírások, hagyatéki becsüle­velek, inventáriumok, és végrendeletek /testámentumok/ nyujta­nak tájékoztatást. A kamrában tartották a különböző ürméretü gabonás és káposztás hordókat, a fürészt, furókat, vésőket, láncokat, köteleket, kapákat, a vasrostát, a szitát, a sütő teknőt, a szekercét stb, a szekérszinben a szekér mellett a taligás faekét. Az istállóban rendszerint 2-3 jármos ökör, 1-2 tehén, 1 borju, a disznóólban 2 öreg sertés, 1-2 malaccal al­kotta az egész helyes módosabb jobbágycsalád állatállományát.57

Az 1767. évi Mária Terézia-féle urbérrendezés célja olyan sza­bályzat elkészit ése volt, mely pontosan meghatározza a job­bágytelek belső és külső tartozékait, és azokkal arányosan írja elő a jobbágy által a földesur részére fizetendő pénzbeli, ter­ménybeli és robotszolgáltatásokat. A telek nagyságát, megyén­ként a föld minősége szerint különböző nagyságban /egész telek 16-40 hold szántóföld/ állapitották meg. Zala megyében a jobbágytelek nagyságát a termékenyebb terülAteken 18, a kevésbé termékenyen 20, és végül a legsilányabb földön 22 holdban szab­ták meg. Az első osztályu rétből 6, a másodosztályuból pedig 8 embervágó rét /800 ❑-öles/ tartozott egy egész telekhez.’58 Az urbéri rendelet általánossá tette a kilencedfizetést. Ezen­felül a jobbágy évenként egy forint cenzust fizetett földesurának két részletben, továbbá két tyukot, két kappant, 12 to­jást, egy icce vajat adott fejenként, egy borjut pedig harmin­cadmagával. /Ez utóbbiakat pénzen is megválthatta/. Az urbárium a robotot is egységesen szabályozta: minden egész telkes job­bágy számára évi 52 igás, vagy 104 kézi robotos napban.

 

A földesur havonta egyszer – sürgős munka idején – heti négy napi robotot követelhetett, a nélkül, hagy ezzel megnövelhet­te volna a robot évi összegét. Ezenkívül évente egyszer hosszú fuvart is köteles volt a jobbágy teljesiteni.59

A Mária Terézia-féle urbérrendezés során Rezi földjeit az el­ső osztályba sorolták. Ennek megfelelően egy egész jobbágyte­lekhez a 2 pozsonyi mérő területü belsőségen kivül 18 /1100 ❑-öles/ hold szántó, 6 szekérre való szénát termő rét is tar­tozott.60

A telkes jobbágyok száma 56, a házas zselléreké 22 és a házatlan zselléreké 9. A telkes jobbágyok 456 hold földet, 213 kaszás rétet, a zsellérek 30 hold földet és 2 kaszás rétet tartottak használatukban. A teljes urbéres földterület: telkes jobbágyoké 699 hold, a zselléreké 41 hold, összesen 740 hold.

Az 1785, évi adóösszeirás szerint Rezi községben 5 egész-, 61 féltelkes gazdát, 41 zsellért számoltak össze.

Egy háztartásra jutó átlagos földterület az 1785, évi megyei adóösszeirás alapján:

Az egésztelkes jobbágynak átlag 13 kat.hold szántója, 5,1 kat, hold rétje és kb. 1200 0-öl /1 magyar hold/ szőlője volt.

A község jobbágysága ugyan már meglehetősen differenciálódott, mégis a telkesek – s ezen belül a féltelkesek a túlsulya ér­vényesült. Az összes háztartások közül a zsellérek aránya 38,2 %-kal, a telkeseké viszont 61,8 %-kal szerepel. A telkes kategóriákon belül pedig a féltelkesek aránya 57, 7 %, volt. Ezek szerint a féltelkes jobbágyok adták meg Rezi jobbágyságá­nak típusát, akik az összes adó alatt álló megművelt terület 83,8 %-át birtokolták, s az összes igaerőnek 74,5 %-ával ren­delkeztek.62

Az adózó urbéres népesség által müvelt földterület nagysága az 1785 évi megyei adóösszeírás szerint: 63

 

A legtöbb jobbágynak és zsellérnek szőlőföldjei is voltak. Fényes Elek megállapitása szerint Rezinek “szép szőlőhegye jó bort terem”. 64 Rezi szőlőhegye a falutól délirányban kezdő­dik, s lefelé tart a gyöngyösi csárdáig, a karuracsi utig, a cserszegi határig. A szőlősgazdák egy része kilencedet, másik része a veszprémi püspöknek tizedet és a földesurnak hegyvámot fizetett a szőlők használata után.65

A földterület százalékos megoszlása az adózó kategóriák szerint

 

 

Feltünő, hogy a több mint 38 %-os számarányt kitevő zsellér­helyekhez a szőlőknek viszonylag jelentékeny része tartozott. Ez arra utal, hogy helységünk zsellérei elsősorban a szőlőmüve­lésből tartották fenn magukat.

A szőlőföldeken épültek a présházak, pincék. A présházak ál­talában szerény kivitelüek, egyszintesek. Gyakran előforduló tipus a boltozott földpince, elől homlokfallal, bejárati ajtó­val. Néha a boltpince elé kis présház épül. 67

Rezi község jobbágyai és zsellérei a telki földjeiken kívül használtak un. maradványföldeket /terrae remanentiales/ is, melyekért kilenceddel és robottal tartoztak az uradalomnak.68

Az eddig felhasznált adóösszeirások módszerével szemben a II. József-féle kataszteri felmérések a tényleges helyzet rögzité­sén alapultak. Pontos képet adnak a község határáról, összes jobbágylakóinak tényleges földhasználatáról, az urasági földek­ről és a közös földek nagyságáról is. /A térmérték az összes müvelési ágak esetében egységesen az 1600 0-öles kataszteális hold/. 69

Az 1789. évi kataszteri felmérések során jelentkező végered­mények összege lényegesen nagyobb területről tanuskodnak, mint az 1785. évi adóösszeirás. Az egész községhatár – a 3800 hold­nál is több erdőterületet nem számitva – több mint 1416 hold.

Az adózó urbéres népesség által müvelt földterület nagysága és a község határa a kataszteri felvétel szerint: 70

 

A községi legelőterület az 1789. évi kataszteri felmérés sze­rint 56 hold 811 D-öl, a szántó-, rét- és szőlőterületnek vala­mivel több mint 4 %-a. A plébánia, illetve a plébános, a tani-tó, a csordás kezén feltüntetett földterület a müvelt terület kb. 2,3 %-a. 71

A jobbágyföldek mellett a Festetics uraságnak is voltak külön földjei. A II. József-kori kataszteri felmérésből megállapít­ható, hogy az összterjedelem /1789-ben/ itt 83 hold 923 0-öl, a müvelés alatt álló szántó-, rét-, és szőlőföldek 5,8 %-a.72

A földesur kezén lévő megmüvelt földek terjedelme 1853-ban :73

 

 

 

A müvelés alatt álló földesuri föld terjedelme tehát 64 év elmultával sem igen változott, alig növekedett néhány holddal.

Területaránya 1789-ben az összes földeknek 6,1 %-át, 1853-ban már csak 5,6 %-át adta.

Festetics György gróf Zala megyei birtokainak 1814-ben készült összeállítása szerint a rezi gazdasághoz tartozott Rezi, Zsid, Vállus birtokok és Tomaj jószág.74

Ha a jobbágymüvelte adóföldek nagyságát 1785 és 1844 között összevetjük, azt látjuk, hogy az adóföldek össz terjedelme 59 esztendő leforgása alatt csekély változáson ment keresztül; a meg­müvelt terület közel 11 %-kal bővült, ugyanakkor a szőlők terje­delme kissé összeszükült. A müvelt terület növekedése az erdő rovására történt. A lakosság az erdő irtásával terjesztette ki a müvelés alá vonható területeket; az erdő egy részét szán­tó- és rétföldnek foglalták el.75

Amig az urbéres föld használata sok vonatkozásban fix és állandó jellegü paraszti birtoklást jelentett, addig az urbéres telkeken kivüli földterület paraszti használatának feltételeit a földesur jobbágy közti magánszerződés szabályozta. 76

Rezi jobbágylakosai – mint láttuk – urbéres földjeiken kivül maradványföldeket is használtak, melyekért kilenceddel és robottal szolgáltak az uraságnak. Az adóköteles szőlők mellett többlet szőlőföldeket is béreltek az urasági szőlőből. Ezen tul néhány jobbágycsaládnak Tomajon is voltak szőlőbirtokai.77

Rezi jobbágysága jelentős mennyiségü ledolgozást teljesitett a Festeticseknek az urbéri földeken kivüli, juttatott földek használatáért. Mivel az uraságnak nagy szüksége volt a jobbágyok robotmunkájára, ezt az urbéres roboton kivül, különféle juttatások ellenében végzett külön tobotok formájában igyeke­zett biztositani. A juttatás gyakran az urasági föld egy-egy darabja, szántó- vagy rétföld volt, amiért a község lakói meg­határozott gyalognapszámot teljesítettek. Az igy kiadott “áren­dás földek” kis darabokban kerültek az egyes jobbágycsaládok használatába. A teljes allodiumát önerejéből megmüveltetni még képtelen földesur nagymértékben rászorult a jobbágy ingyen mun­kájára.78

Ha az urbéres állomány mellett az állami adótól független, jobbágyi használatu egyéb földeket is számításba vesszük, akkor a jobbágyság rétegeződési arányai jelentősen módosulnak. Rezi község birtokviszonyainak 1789-1853 közti vizsgálata arról ta­nuskodik, hogy a község paraszti lakosságának földállománya nem csökkent, hanem növekedett. Igy aztán a parasztföldhasználat kibővülésével kiegyenlitődött az urbéres földek elaprózódása.

 

Vagyis a családszám növekedését kiegyenlitette a paraszti összföldhasználat körülbelül azonos mértékü bővülése. Ez pe­dig jelentős mértékben befolyásolni tudta a rétegeződés alap­folyamatát.79

 

A müvelés alatt álló földek terjedelme 1853-ban:

A fenti statisztikai táblázat szerint 662 hold 415 ❑-öllel, 77,7 %-kal több föld volt a lakosság tényleges használatában 1853-ban az 1844 évi összirás adataihoz képest.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc parasztmozgalmai so­rán a különböző szolgálatmegtagadások éppen azért játszottak oly általános szerepet a Festeticsek keszthelyi uradalmában is, mert azt a földet, amely már eddig is paraszti használatban volt, parasztságunk a IX. tc. által érintetlenül hagyott feudá­lis járadékok megtagadásával szabad polgári tulajdonnak nyilvá­nitotta.81

Az 1848 március 15-i események után néhány nap mulya Festetics Tasziló gróf rendelkezése értelmében a jószágkormány azonnal érintkezésbe lépett a tisztségekkel, hogy mit csináljanak a robot megszünése esetén.82 A keszthelyi uradalom pontos kimuta­tást készitett az évenként szükséges munkaerőről. Ebből az de­rül ki, hogy a felsőmajori anyamajorhoz tartozó fiókmajorok /Szentandrás, Rezi/ gazdasága teljes egészében robotra volt alapozva. Ennek megszüntével tökéletesen elestek a munkáske­zektől. A tisztség 6 négyökrös béres, s ugyanannyi gyalogbé­res felállitásával akarta a kieqést némileg pótolni. Mivel sem Rezin, sem Szentandráson nem volt béreslakás és istálló, ezért Keszthelyen akarták elhelyezni ezeket is.83

A rezi plébánia épületén emléktábla őrzi az 1848-49-es sza­badságharc bukása után itt bujdosott honvédtisztek /Laki Deme­ter, Sebessy Kálmán keszthelyi premontrei tanárok/ nevét.84

Emléktábla a rezi plébánia falán

A tagositás és legelőelkülönzés során a soproni Cs.kir.Urbéri Főtörvényszék 809/Urb. 1860. számú itéletével a zalaegerszegi Cs. kir. Urbéri Törvényszék 60.448/1860. számú végső itéletét azzal a módositással hagyta jóvá, hogy a volt rezi jobbágyoknak a faizás fejében telkenként megitélt 6 hold helyett 260 hold erdőterületet kell kiadni. Rezi község részére 380 hold /1200 0-öles/ legelő, továbbá az erdei vágások által akadályo­zott legeltetés pótlására 56 hold, igy összesen 436 hold /1200 ❑-Öles/ legelő jutott.

A zalaegerszegi Csokir.Urbéri Törvényszék 1860 évi itélete sze­rint járó erdő- és legelőilletőséget azonban a Festetics uraság nem adta ki maradéktalanul. A község 1943-ban kimutatta, hogy a Legeltetési Társulat kezén lévő legelőnek, és a község nevén maradt erdőnek együttvéve 522 kat. holdnak kellene lennie, de csupán 335 kat. hold 1331 0-öllel rendelkezik. A különbség 187 hold, mely majdnem pontosan egyezik a Festetics -hitbizo­mány által a karmacsi legelő-, illetőleg erdőérdekeltségnek eladott területtel.

Rezi község képviselőtestülete előbb a békés megegyezést tar­totta célszerünek a Festetics-hitbizomJmnyal. Elutasító válasz esetében kikéri a hitbizomány törvényes képviselőjének nyilat­kozatát.85

A Legeltetési Társulat rendtartása értelmében minden legelőbir­tokos a tulajdonát képező legelőilletményre két marhát vagy két sertést hajthatott. A legelöbirtok felosztása az 1862-ben történt tagosítási felosztás szerint történt. Akinek nem volt legelő illetménye, évi 1 korona legeltetési bért volt köteles fizetni, ha marháját a községi legelőre akarta hajtani. Luda­kat, libákat szigoruan tilos volt a közös legelőre kicsapni.86

Rezi 1848 előtt urbéres község volt, 1871 után 1880-ig kis­község, 1880-ban nagyközség lett. 87 A község birója 1887 és 1891 között Czinderi József volt, majd őt Héder János után 1892-től 1894-ig Takács Ferenc váltotta fel. Ezután két évig Sencz Péter volt a községi bíró, akit a milleneum évétől Lancz Sándor követett, 1887-ben az előljáróság házbérleti gondok miatt önálló község­házat vásárolt a falu részére. Itt alakították ki a jegyzői lakást, valamint a községi irodákat.86 A jegyző hosszú éveken keresztül Bárdió Antal volt a 80-as, 90-es években. A biró a községi képviselőkkel és esküdtekkel alkotta a képviselőtestü­letet, melynek feladata a községi közigazgatási munkák ellátá­sa volt. A képviselőtestület fizette a mezőőrt, a hegyőrt, in­nen került ki a tanítók, segédtanitók valamint az elöljárók fizetése, de a községi szegény- és közegészségügyi alap bizto­sítása is. A bevételeket községi adóból, italmérési jog kiadá­sából, a kavicsgödör jövedelméből, legeltetési dijból stb. biz­tositotta az előljáróság. Az évi községi kiadás 1890 és 1900 között 1600 és 2100 forint között mozgott. A községi előljáró­ság irányitásával történt a közmunkák megszervezése. A községi, valamint a község határát érintő utak rendbetétele volt a köz­munkák legfontosabb feladata.

1892-ben sor került az általános iskola bővitésére. A meglévő épület déli irányu kibővitésével két tanterem és egy segédtani-tói szoba került kialakitásra, melyet közös folyosóval kötöttek össze. Az ópitkezés intézője Havasy József plébános volt.89

A következő évben 1893-ban évi 300 forintos fizetésért betöl­tötték a szükségessé vált segédtanitói állást. Az iskolások utáni tandij évi 1 forint volt, ami 180 forint bevételt jelen­tett a község pénztárába. 1896 május 17-én az iskolában tar­tották meg Magyarország fennállásának ezeréves évfordulójára a községi milleneumi emlékünnepséget. Ez alkalomra az előljáró­ság 50 forintot utalt ki magánvagyonából az iskola részére, azzal.a kikötéssel, hogy a pénzből az iskola tartozik három emlékképet is beszerezni, amelyek Máriát, Szent Istvánt és az uralkodót /I.Ferenc József/ ábrázolják, 90 1899-ben előljáróság javaslatára néhány gazdasági könyv beszer­zésével megalakult a községi népkönyvtár, amely Bárdió Antal jegyző irodájában került felállitásra. A népkönyvtár létesitésének célja az volt, hogy a kisgazdák és gazdasági munkások a könyvek kölcsönzésével ingyen kaphassanak hasznos tanácsokat a földmüveléshez, állattartáshoz.91

Visszatérő gondja volt a falu lakosainak a község magas fekvése miatt a vizhiány, a közeli erdők miatt pedig a megmüvelt területeken a vadkár. A falu harmadában nem volt kut, és a kutásáui kisérletek is sikertelenek maradtak. 1898-ban ezért a község szakértő kirendelését, valamint segélyért való folya­modást tartott szükségesnek a magas kormány felé.92 A vadkárokat illetően a község birtokossága azt ajánlotta, hogy “keres­tessék meg a nagyméltóságu Gróf Festetics Tasziló urat, mint vadtenyésztőt azon kérelemmel, hogy tekintse a túl elszaporo­dott vadat által a birtokosságnak okozott nagymérvü károkat, és annak megakadályozása végett kegyesen intézkedni méltóz­tassék oly módon, hogy vagy a vadállomány kevesbitessék meg, vagy pedig a birtokossággal határos erdőrész dróttal ugy elkeríttetnék, hogy a vadak a gróf ur területéről a birtokosság mezejére ily szabadon és nagy mennyiségben kí ne jöhetnének..93

Az 1895, évi mezőgazdasági üzemi statisztika adatai szerint Rezi 280 gazdaságának területe müvelési ágak szerint követ­kezőképpen oszlott meg:

Fő terménye a búza. A 183 kat. hold terjedelmü szőlő a lakos­ság tulajdonában először a filoxera pusztitása, majd az alacsony borárak és az értékesítési nehézségek miatt kevés hasz­not hozott. A kieső jövedelmet az állattenyésztés és a kert müvelés pótolta, hisz az állati /tej-/ termékeket és a kerti terményeket a közeli Keszthely és a fejlődő leéviz gyógyfürdő piacán előnyösen tudták értékesiteni.

Az állattenyésztés érdekeit a 400 kat.hold rét és 36 kat.hold legelő szolgálta. A legelő szük terjedelme miatt az állatte­nyésztés istállózó volt.95

A község határában terült el a herceg Festetics-féle hitbizo­mány 3900 kat. hold erdőterülettel. A Horthy rendszer egyik törekvése az volt, hogy a jómódu parasztság és a kispolgárság köréből tömegbázist teremtsen magának, s a szegényparasztságot elszakitsa a munkásosztálytól. Ezt a célt szolgálta a nagyatádi Szabó István által az első világháború után előterjesztett, föld- és házhelyelosztásról szóló 1920. évi XXXVI. törvény.

E “földbirtokrendezés” során Rezi községben a földhöz juttatot­tak száma 280, a házhelyhez juttatottaké pedig 27 volt. A jut­tatott földbirtokok területe 185 kat.holdat, a házhelyeké 3 kat. holdat tett ki. A juttatott föld alig volt nagyobb fél kat, holdnál /0,6 kat.hold/.96

A földreform elsősorban a törpebirtokosok számát gyarapitotta, akiknek egy-két holdas parcellája nem biztositotta a paraszt­család megélhetését. Igy kénytelenek voltak a szomszédos vagy távolabbi nagybirtokon bérmunkát vállalni. Rezi község lakói­nak legnagyobb része napszámos, idénymunkás volt, akik a téli időszak alatt semmiféle kereseti lehetőséghez nem jutottak. Mi­vel a környéken gyár, vagy ipartelep nem volt, a község lakói­nak igen nagy része idegen vármegyékbe volt kénytelen elzegőd­ni idénymunkára.97

Igy biztositotta a Nagyatádi-féle földreform a magyar földes­ura kapitalista birtokok számára az olcsó munkaerőt.

A földreform után az 1935 évi mezőgazdasági üzemi statisztika szerint a Festetics-féle hitbizomány területe falunkban 3505 kat. holdat tett ki. Müvelési ágak szerint: 37 kat.hold szántó, 40 kat.hold rét, 7 kat. hold szőlő és 3345 kat.hold erdő. Földadó alá nem eső terület: 36 kat.hold.98

A közbirtokossági és volt urbéres földbirtok összes területe 1935-ben 336 kat. hold volt. Ebből 8 kat, hold rét, 201 kat. hold legelő és 127 kat. hold erdő.99

A községi földbirtok összes területe 169 kat.holdat tett ki. Müvelési ágak szerint: 62 kat.hold szántó, 1 kat.hold kert, 5 kat.hold rét és 11 kat. hold legelő. Földadó alá nem eső te­rület 90 kat.hold. 100

A római katolikus egyházi és iskolai földbirtok összes terüle­te 30 kat.hold. Ebből 19 kat.hold szántóföld, 2 kat.hold kert, 7 kat.hold rét, 1 kat.hold szőlő. Földadó alá nem eső terület 1 kat.hold. Volt egy 400 0-öles községi faiskola is.101

Rezi lakossága egyenletesen emelkedett. 1900-ban 1497, 1910-ben 1555 lakosa volt.102 1925-ben 1560 lélek élt a községben, nemzetiség szerint mindnyájan magyarok, vallás szerint 1554 római katolikus, 1 görög katolikus, 1 református, 2 evangéli­kus és 2 izraelita. Belterületen lakott 1520, a községhez tar­tozó pusztákon /Bakonycser, Csornakut, Gyöngyösi csárda/ pedig 40 ember. 1925-ben 220 házat irtak össze 310 lakrésszel, mely­ből a pusztákra 4 ház esett 6 lakréssze1.103

A felszabadulás előtt a kis- és törpebirtokos népesség majd­nem kivétel nélkül a falu határából élt. A parasztbirtokok átlagos kiterjedése 4 kat.holdat tett ki. A legnagyobb birtok is csupán 20 hold volt a gazdák kezén. 1925-ben 47 lovit, 816 szarvasmarhát, 640 sertést és 188 juhot tartottak számon. Az uralkodó tenyésztési ág a szarvasmarhatenyésztés volt.104

Az őstermelők és napszámból éltök tulnyomó többsége mellett alig találunk más foglalkozásuakat, csupán néhány kisiparost, kiskereskedőt, és értelmiségit. 105 1925-ben 4 kőfaragó, 4 cipész, 2 kovács, 2 asztalos, 1 bognár és 1 kádár élt a falu­ban. A kereskedést 2 szatócsüzlet és a “Hangya” fogyasztási Szövetkezet bonyolította le. 106

A községi szervezet élén a biró állt 6 esküdttel, egy pénz­tárnokkal, egy közgyámmal, egy jegyzővel és egy irodai alkal­mazottal. A községi képviselőtestületben 10 virilistát, 11 vá­lasztott és 4 póttagot találunk. Szegődményes alkalmazottak voltak: a kisbirő, a bába, két éjjeliőr és egy mezőőr.107

Volt a községben egy római katolikus felekezeti elemi iskola 3 tanteremmel és 3 tanerővel. A római katolikus anyaegyház kegyuri jogát herceg Festetics gyakorolta. A hivek az egyház­látogatási jegyzőkönyv /Canonica Visitatio/ által előirt kötelezettségekkel /párbér/ tartoztak. 108

A község legnagyobb gondja a két világháború között a nagy vízhiány miatt a vizvezeték megépítése, esetleg artézi kut lé­tesítése volt.109 A képviselőtestület a vizellátás ügyében a Földtani Intézet szakértői véleményét is szerette volna kikér­ni. Ezért 1942 március 1-i ülésén utasitotta a községi előljá­róságot, hogy kérje a helyszini kiszállást. “Általában minden lehetőt kövessen el, hogy a vizellátás mielőbb megoldassék”.110

Amikor a kormányzat 1941-ben milliárdos mezőgazdasági beruházást helyezett kilátásba, Rezi nagyközség képviselőtestülete a kormányzat beruházási tervének keretében az alábbi beruházá­sokat tartotta a maga részéről megvalósítandóknak:

 

A Gyöngyös-patak mellett elterülő rétek duzzasztóval való el­látását, hogy ily módon száraz időben is meg tudják menteni a szénatermést. Másrészt az áradások által okozott kártétele­ket is megszüntethetik. Ez pedig a sok kárt okozó máj-métely betegség megszünését is jelentené.

A termelés mennyiségi és minőségi javulását jelentős mérték­ben elősegitené, ha a község kezelésébe csekély használati (13.j ellenében kölcsönözhető mezőgazdasági gépeket /traktort/ adná­nak. Az igásfogatok legnagyobb része ugyanis a 20 ló mellett gyenge tehén, sőt üsző; ökrös fogat alig van. Szükség volna 3-4 vetőgépre, s egy vetőmag-tisztitóra is.

A község kiválóan alkalmas nemes gyümölcsfajták termesztésére, de a kártevők miatt csak másod-, harmadrendü termést adnak. Egységes védekezés csak egy-két darab nagyteljesítményü, magas­nyomásu permetezőgép és fujtatógép, valamint apróbb kerti esz­közök beszerzése utján volna lehetséges.

Végül igen gazdaságos volna az álladdá széljárta un. Csaliti domb szélenergiájának kihasználása. Szél-motor és az azzal haj­tott áramfejlesztő akkumulátor biztosítaná a község villanyszük­ségletének jórészét.

Mindezeket a beruházásokat a község törpebirtokos-napszámos lakossága saját erejéből megvalósítani képtelen volt. Ezért a képviselőtestület 1941. augusztus 17-én arra kérte a gazdasági felügyelőt, hogy javaslatával támogatva terjessze fel a fenti határozatot a Fölmüvelésügyi Miniszterhez a kért beruházások megvalósitása érdekében.111

Mondanunk sem kell, hogy ezekből a beruházási tervekből a második világháború éveiben nem valósult meg semmi.

Igy érte meg Rezi a felszabadulást, ami után egyre világosab­ban megmutatkozott a falu uj arca és az emberek átalakulása.

 

A DEMOKRATIKUS RENDSZER KIALAKULÁSA RÉZIBEN /1945-1950/ 1. A község felszabadulásának helyi eseményei

A II. világháború utolsó évében, 1945-ben, amikor a felszaba­dító Szovjet Hadsereg elérte Magyarország területét, új korszak kezdődött minden magyar város és falu történetében.

Az ország felszabadításának utolsó, harmadik szakasza a Dunántúl felszabaditása volt. A 2. és 3. Ukrán Front március 16-án indított nagyerejü támadásának, a “Bécsi hadmüveletnek” kere­tén belül került sor a Balaton-felvidék falvainak és városai­nak felszabaditására. Március 24-én felszabadult Veszprém, 27-én Pápa, 28-án -pénteki napon – Rezi és Héviz, 29-én pedig Szombathely, Keszthely és Zalaegerszeg.1

Rezi határában a Bakonycseri dülő felett a németek a háború alatt katonai repülőteret építettek. A stratégiailag fontos repülőteret a környék falvaiból idehozott munkaszolgálatosok építették. A jól álcázott repülőteret, melyen a németeken kí­vül főleg osztrákok teljesítettek szolgálatot, a szovjet légi­erő sokáig nem tudta felderíteni. A pápai repülőtér elveszté­sekor a németek ide irányitották gépeiket, melyeknek java ré­sze “Messerschmith” vadászrepülőgép volt.2

A front közeledtével az iskolában állomásozó munkásszázadot elvezényelték, az 1944-45 telén idearányitott nyolc lengyel menekült családot pedig összegyüjtötték és továbbirányitották a németek. A front áthaladása előtt két héttel egy német ala­kulat érkezett a feluba, négy szovjet hadifoglyot kísérve. Később egy teherautóval magyar katonák jöttek, majd egy héttel a szovjet csapatok bevonulása előtt egy német kommandó is be­vonult a faluba. A kommandóval 15-20 német tiszt jött. Veze­tőjük egy alezredes volt. Bárdin Lajosné tanár házában rendezték be központjukat, ahol rádió adó-vevő berendezést és távirót állitottak fel. A tisztek a faluban házaknál laktak.3

Március 25-én /kedden/ kezdődtek el a légiharcok. Negyedóránként érkeztek a szovjet felderitő vadászgépek a falu fölé, és golyószóróval támadták a német gépeket. A légiharcok során, melyek még 26-án is tartottak, egy német vadászgép zuhant le, szerencsére nem lakott területre.

Március 27-én /csütörtökön/ délután Várvölgy /Zsid/ irányából Csornakut-dülő felől érkezett az első szovjet katona a falu határába. A németek azonban elfogták és megölték. Még aznap elhagyták a németek a falut. Utolsónak a Bárdio Lajosné házá­ban állomásozó kommandó távozott. Gyorsan leszerelték a hira­dóberendezéseket, és elvonultak a Rezicser felé vezető uton. Már a falu két jelentősebb hidjának a felrobbantására sem ju­tott idejük. A raktárukban lévő dohány- és konzervkészlet nagy részét megukkal vitték, de a faluból állatokat és élelmiszert nem vittek el, egyrészt idő, másrészt a gépkocsikhoz szükséges üzemanyag hiányában.4

Éjfél körül, március 28-án /pénteken/ hajnalban érkeztek az első szovjet csapatok a faluba. A községet és az előzőleg a németek által felrobbantott repülőteret a szovjet katonák el­lenállás nélkül foglalták el. A délelőtt folyamán a katonák a lakosságot leküldték a pincékbe, délután pedig – csöveiket Nemesbük felé irányitva – megszólaltak a “katyusák.” Közben ujabb szovjet csapatok érkeztek a faluba. A tanitói lakásban ideiglenesen kórházat állitottak fel.

Március 29-én /szombaton/ vonult el a front a rezi szőlőhegy felé vezető uton. Csak két, a községházán hátrahagyott őr maradt a faluban. szovjet katona halt meg. A község polgári lakosságából öten vesztették életüket. Ketten a légitámadások során, még a Szovjet Hadsereg érkezése előtt, hárman pedig a front átha­ladása alatt, illetve után.5

A háború nem okozott nagy károkat a faluban. A községhatá­rában lévő német repülőtér bombázásakor, illetve felrobban­tásakor néhány rosszabb állapotban lévő ház falai repedeztek meg. Megrongálódtak a községháza falai is.6

A lakosság idegenkedve fogadta a Vörös Hadsereg katonáit. Csak néhányan értették szavaikat, azok, akik az I. világhá­ború alatt orosz hadifogságban voltak. Néhány nappal a front áthaladása után azonban helyreállt a rend, ismét nekilátott mindenki a munkának, közeledett a vetés ideje.

A háború során 20 rezi katona halt meg idegen frontokon. A leventék egy része sem jött vissza.

ábra
A rezi leventeegylet

A vissza nem tért katonák nevei közül Ihász Kovács Sándoré, él legelevenebben az emberek emlékezetében. Ihász 26 évesen a fasisztákkal vivott partizánharcokban halt hősi halált. 1939 őszén vonult be Horthy hadseregébe, 1942-ben került ki a szovjet frontra. Még abban az évben alakulatának visszavo­nulása során került hadifogságba. Itt rövid idő. alatt gyöke­resen megváltozott a fiatal fiu gondolkodásmódja. Irásai je­lentek meg az Igaz Szóban, a hadifoglyok lapjában. Később arra kérte a szovjet parancsnokságot, tegye lehetővé, hogy kivehesse részét a fasizmus megsemmisítéséért folyó harcból. Sok magyar hadifogoly között őt is Satanowski lengyel ezredes partizánegységébe osztották be, ahol kitünően megállta a he­lyét. A front előrenyomulása során azt kérte, hogy részt vehes­sen hazája felszabaditásában. Ihász Kovács Sándort Dékán Ist­ván partizánosztaga politikai megbizottjává nevezte ki. Egy bevetés során 1944. augusztus 2lrén vesztette életét Máramaros­szigeten.

2, A pártok megalakulása

1945 nyarán, a felszabaditó Vörös Hadsereg nyomában megnyilt a lehetőség az ország demokratikus átszervezésére. Uj pártok alakultak, az eddig illegálisan müködő Kommunista Párt is be­kapcsolódhatott a politikai életbe. 1944 decemberében Szege­den megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amely az ország életének demokratizálását tüzte ki céljául.

A politikai pártok közül a járás területén 1945 áprilisában még csak a kommunista és a szociáldemokrata párt végzett szer­vező munkát, a többi párt müködését még nem kezde meg. Május elején azonban Keszthelyen már alakulni kezdett a Kisgazdapárt, a hónap közepén pedig a járás több községében is megalakult a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt.9

1945 nyár elején Feziben is elkezdődtek a pártalakitások. A legerősebb párt a Független Kisgazdapárt volt. Ez a párt él­vezte a falu legnagyobb részének a bizalmát. A FKgP elnökévé Koroncz Józsefet választották. A párt alapító tagjai között szerepelt Németh Ferenc, Ács Lajos, Budai Lajos, Bakos Lajos, Bakos Gábor és Cserép Ferenc. A község iskolájában tartották gyüléseiket. A második legerősebb párt a Nemzeti Paraszt Párt volt, a kisparasztok és földnélküliek pártja. A községházán gyültek össze Sándor József elnök vezetésével. Az alapító tagok között szerepelt Lémont József, Nagy Mihály, Pálfi Mihály, Hatos Ferenc és Hosszú Elek neve. A pártok között csak a har­madik helyet foglalta el a Magyar Kommunista Párt. A posta épü­letében /a mai kulturház helyén/ tartották megbeszéléseiket.

A párt elnöke Bartal János volt, Tagok voltak: Kőmüves János, Cserép Viktor, Cserép Lajos, Cserép Géza, Kőmüves Károly, Söveges Kálmán, Lancz Viktor, Lancz Viktorné, Vajda János, Kurdi Lajos, Lancz Ottó és Kerner Antal.

A Szociáldemokrata Párt Végh Károly pártelnök lakásán, a Pol­gári Demokrata Párt Németh Ferenc pártelnök lakásán tartotta gyüléseit.

A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervezetének, a Nemzeti Bizottságnak a létrehozása lehetővé tette 1945 végére a rend megszilárdulását. A Nemzeti Bizottságba a pártok erős­ségük szerint küldhették képviselőiket. A Kommunista Pártot Kurdi. Lajos, L.ncz Viktor, Cserép Lajos, Söveges Kálmán és Bartal János képviselte. A Nemzeti Bizottság elnökévé is Bar­tal Jánost választották, A közigazgatási appárátus kialakulá­sáig a Nemzeti Bizottság kezébe összpontosult a hatalom.

A rend biztositása a két tagból álló karhatalom feladata volt.10

  1. A demokratikus agrárátalakulás utján

Rákosi Mátyás a Magyar Kommunista Párt vezetője 1945. március 15-én Szegeden:tartott beszédében bejelentette, hogy a föld­müvelő nép földhöz juttatása hamarosan kezdetét veszi. 1945. március 18-án a Debrecenben kiadott Magyar Közlöny 10. számá­ban megjelent az Ideiglenes Nemzeti Kormány előző nap elfoga­dott 600/19450 M.E. számú rendelet a nagybirtok-rendszer meg­szüntetéséről, a földmüves nép földhöz juttatásáról.

A földreform-rendelet Magyarországon egy csapásra megsemmisi­tette a nagybirtokrendszert. Az állam igénybe vette a 1004 kat. holdon felüli földesúri, és a 200 kat. holdon felüli paraszti birtokokat, továbbá az 1000 kat. holdon felüli összes nagybir­tokot. A földalapba került 5,6 millió kat, hold földből 3,2 millió kat. holdat osztottak ki.

1945-ben az agrárkérdés megoldásának egyetlen lehetősége az azonnali földosztás volt Magyarországon. A mult korszak tapasz­talatai és az akkori politikai viszonyok kizárták annak a lehe­tőségét, hogy az országban a nagyüzemi gazdálkodást mint alter­nativát szorgalmazzák. Elevenen élt ezen kivül a parasztság fejében a Horthy rendszer propagandája is; féltek a szovjet “kolhoz rendszertől”, ahol “közös konyhán csjkába mérik az ételt.” A magyar falvakban központi kérdés volt, hogy a paraszt­ság évszázados vágya, a földosztás teljesüljön. Ezt minden párt egyformán látta. Csupán a földosztás mértékéről oszlottak meg a vélemények.

Reziben a Nemzeti Bizottság irányitása alatt folyt a földosztás. A Nemzeti Bizottság hozta létre áprilisban a Földigénylő Bizott­ságot, melynek tagjait az alakulóban lévő pártokból választot­ták, illetve a falu minden rétegéből hívták össze, A Földosztó Bizottság elnöke a Nemzeti Parasztpárt képviselője, Hatos Ferenc volt. A Földosztó Bizottság tagjai: Bellér József, Gön­döcs Mihály, Szalai János, Kömüves János, Kömüves Károly, Gelen­csér Gábor, Gelencsér János és Pálfi Mihály.